Szeretem a májust a sok nyíló virággal, a kellemesen simogató napsugárral, a virágillatot hozó, enyhe alkonyi szellővel. A május elseje színes zsibongását, és a következő vasárnapon Anyák napja meghitt ünnepét is nagyon szeretem.
Számomra hihetetlen, hogy sajnos már harminchét éve nem tudom Édesanyámat virággal köszönteni ezen a gyönyörű ünnepen.
Drága Édesanyám!
Boldogan vinném Neked idén is a május legszebb virágait. De nem tehetem. Most a sok év távlatából is élénken felvillanó emlékeimből kötök egy színes csokrot, gondolatban ezt nyújtom át szeretetem jeléül.
Még egészen kicsik voltunk a bátyámmal, Te minden este fejből mesét mondtál fürdés után, amikor már ágyunkban a takaró alatt melegedtünk. A kismalac és a farkasok című mesét nagyon szerettük. Sokszor könyörögtünk, hogy ezt meséld el újra és újra. Szerettük az okos kismalacot. Amikor a mese végén a kismalac elkiáltotta magát: „Forró vizet a kopaszra!”, már előre sikoltoztunk, hiszen tudtuk, hogy az egymás hátán álló farkasok lezuhannak, amint a legalul álló kopasz farkas ijedtében kiugrik alóluk.
A Grimm meséket is nagyon szerettük. A sok színes képpel díszített régi, családi meséskönyvből vagy felolvastad, vagy kívülről mondtad a történeteket. Pár évvel ezelőtt ezt a meséskönyvet örömmel vettem kézbe sok évtized után, benne kedves soraiddal. Unokanővérem adta a kezembe. Elmondta, hogy nekik ajándékoztad, amikor mi már betéve tudtuk a meséket. Ő is boldogan olvasta belőle a meséket a gyerekeinek, majd később pedig az unokáinak.
Téli estéken nagyon szerettünk malmozni. A rajzlapra ceruzával készített malomra babot, és kukoricaszemeket tettünk. Nagyokat nevettünk, ha a másiktól levettük a babot, kukoricát. A kislánykorodból megőrzött „Ne nevess korán” című társasjátékkal is sokat játszottunk.
Jókat csemegéztünk abból a morzsolt szemeskukoricából főzött, cukorral ízesített finomságból, amelyet szintén téli estéken készítettél, kis bögrénkből kanalaztuk a finom levével együtt. Annak is örültünk, amikor a tűzhely sütőjében egészben krumplit sütöttél, imádtuk az illatát. Alig vártuk, hogy elkészüljön.
Emlékszem, hogy még kicsik voltunk, egyszer beteg lettél, és nagy vizesruhás borogatással a térdeden keltél fel betegágyadból azért, hogy nekünk reggelit, meleg teát készítsél.
Már iskolások voltunk, amikor a negyvenes évek végén vásárokra jártál az iparostársakkal, a TEFU fuvarozó cégtől bérelt teherautón. A közeli és a messzi városokba vitted az általatok készített, faládába pakolt új cipőket, és sátorban árultad, amíg Édesapám itthon tovább dolgozott. Csongrád, Mindszent, Tótkomlós, Cserkeszőlő vásáraira jártál. A cipők felsőrészét Te készítetted, díszítő varrásokkal, lyukasztással szépítetted. Télen akkoriban nagyon fel kellett öltözni, hideg, szeles, havas napok voltak többnyire. A zoknira úgynevezett kapcát tettél, majd pedig újságpapírt tekertél a lábadra, mielőtt a bakancsot felhúztad. A kezedet nagy, báránybőr kesztyűbe dugtad, mégis előfordult, hogy este hazaérkezés után a hidegtől zsibbadt, fájó kezedről le sem tudtad venni a kesztyűt. Ilyenkor könnyeztél, miközben Édesapám hosszan dörzsölte, melegítette a kezedet. Ezeken a napokon én főztem ebédet Édesapám irányításával. Bárhogyan is sikerült, Te jóízűen fogyasztottad, amikor este feltálaltam, megdicsértél, hogy milyen finomat főztem.
Nyáron a legnagyobb melegben is megsütötted a finom almás, vagy meggyes lepényt, amit nagyon szerettünk. A piskótát is nagyon szerettük, nagyon finomat tudtál sütni. Amikor már nagyobb voltam, segítettem, a kézi habverővel kevertem a tésztát, közben együtt énekeltük a Tisza vidéki népdalokat. Akkoriban még nem volt gáz, csak a szilárd tüzeléses tűzhelyen, sparherten főztél, sütöttél. Amikor már idősödtél, és nehezen birkóztál meg vele, akkor is minden karácsonyra dagasztottad, és megsütötted a hagyományos, foszlós mákos és diós kalácsot. Ezzel vártál bennünket, amikor az ünnepre hazaérkeztünk.
A piacra, ahol a cipőket árultad, ősz felé fácánt, vadnyulat hoztak az ismerős vadászok. Tőlük megtanultad, hogyan kell a vadból a sörétet eltávolítani, és a vadnyulat a kamraajtóba vert szögekre felfüggesztve hogyan kell megnyúzni. Ilyenkor finom fácánleves, szalonnával tűzdelt sült, vagy pácolt vad volt a finom ebéd a család nagy örömére.
Nagyon szeretted a mezei virágot. Mostanában is, ahogyan a pipacs máris bontogatja selymes, égőpiros szirmát az utak mentén, autóban ülve mindig Rád gondolok, amikor megpillantom a napsütötte árokpartokon. De sokszor szereztünk örömet vele, ha egy kirándulásról hazatérve mezei virágcsokorral leptünk meg, amelyben a pipacs mellett szarkaláb és búzavirág is pompázott!
A kertben, a Bálint utcában is sok virágunk volt. Az ablak alatt nyári estéken estike és apró fejű kis szegfű illatozott. Kissé távolabb dáliák sorakoztak. Bordó, fehér, és sárgaszínű, kisebb, és nagyobb fejű fajtákat ültettél. Az óriás fejű sárga dália volt számodra a legkedvesebb.
A lakásban is szeretted a virágot. A piacos napokon, hétfőn és csütörtökön mindig vásároltál vágottvirágot. Ünnepek alkalmával is virágcsokor díszítette a szobánkat. Szerettük az ünnepeket. Örömmel ültük körül az ünnepi asztalt, amelyen a finom ünnepi ebéd, utána pedig az általunk nagyon kedvelt apró sütemények, krémesek illatoztak.
Drága Édesanyám! Köszönöm szépen a sok fáradozásodat, azt a sok szeretetet, amit Tőled kaptam!
Lekics Ferencné
Kecse Nagy Katalin
