A gitárművész és zeneszerző egy zenész család tagjaként 1957-ben Salgótarjánban született. Már gyermekkorában édesapja volt a példaképe, aki szintén gitározott. Snétberger klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco épp úgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Számos szólóalbuma jelent meg, és több albumon működik közre partnerként.
1987-ben Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal megalakította a Trio Stendhal együttest, mellyel országosan is ismertté vált. A különleges összetételű, kamarazenét játszó zenekar rendkívüli népszerűségre tett szert, lemezeiket az egész világon terjesztették. Koncertkörutakat tettek Ausztriában, Olaszországban és Spanyolországban, felléptek Európa számos országában és Indiában. 1988 óta Berlinben él.
Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában és az USA-ban.
1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára komponálta „In Memory of my People” (Népem emlékére) című, gitárra és nagyzenekarra írt művét, melyet népének ajánlott. A darab, melyet a hagyományos roma dallamok ihlettek, erőteljes véleménynyilvánítás az emberi szenvedés ellen. Kamarazenekari kísérettel maga a komponista mutatta be Magyarországon, Olaszországban és Németországban, valamint 2007-ben, a Nemzetközi Holokauszt-emléknap alkalmából, az Egyesült Nemzetek New York-i székházában.
Szólistaként előadta Luciano Berio „Sequenza XI” (szólógitárra) című szerzeményét, zenekarral pedig Vivaldi, Rodrigo és John McLaughlin műveit interpretálta.
Snétberger Ferenc – Improvizációk
Snétberger írt kísérőzenét filmhez és színdarabhoz.
Snétberger Ferencet 2002-ben szülővárosa díszpolgárává avatták, két évvel később pedig a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki. 2005-ben Budapesten Liszt Ferenc-díjat kapott.
Többek között David Friedman, Dhafer Youssef, James Moody, Trilok Gurtu, Pandit Hariprasad Chaurasia és Bobby McFerrin partnereként is színpadra lépett.
2004-ben Snétberger új triót alapított a legendás norvég bőgőssel, Arild Andersennel, és a Norvégiában élő olasz származású, dobokon és ütőhangszereken játszó művésszel, Paolo Vinaccia-val. A három zenész természetes könnyedséggel kombinálja a legkiválóbb válogatott műveket, a technikai tudást, az improvizációs energiát és a zenei fantáziát. „Nomad” című albumuk 2005 őszén jelent meg, és lelkes fogadtatásra talált mind a közönség, mind a sajtó körében.
Ugyanebben az évben lépett fel először Bobby McFerrinnel a Veszprémi ünnepi játékokon. A koncert megtekinthető Snétberger DVD-jén (Snétberger live Veszprémben, szóló, duett Bobby McFerrinnel és a NOMAD trió).
2007 nyarán Snétberger Ferencet Bobby McFerrin közös németországi és spanyolországi koncertsorozatra hívta.
Harmonikus közös munkájuk Markus Stockhausennel 1999-ben kezdődött, amikor a „Landscapes” című szerzeményt vették fel Snétberger „For My People” CD-jére. A gitárra és trombitára írt három darabban a két zenész azonnal megtalálja a közös nyelvet, és elképesztő bizonyítékát nyújtják közös tudásuknak. „Könnyedén, de mégis melankóliával telve érkeznek – és azt az érzést keltik, hogy e két zenész találkozása szükségszerű volt, hogy ezt a zenét életre kelthessék. Miután az ember hallotta őket játszani, csak azt kívánhatja, hogy folytassák a közös zenélést” – írta Ralf von der Kellen az Intro című szaklapban az együttműködésről. Nyolc év után, mely idő alatt Snétberger Ferenc és Markus Stockhausen művészi munkája újabb és újabb ihletet adott egymásnak, a „Streams” című duó-album végre elsőként ad lehetőséget arra, hogy szem- és fültanúi legyünk kettejük zenei fejlődésének.
2011 nyarán Felsőörsön elindította a Snétberger Zenei Tehetség Központot, amelynek célja, hogy egy hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert iskola legyen, melyben a fiatal, hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek világszínvonalú képzést és mentorálást kapjanak.
