Június 12-én osztálykirándulásra indult a 12.g. Úticélként Dobogókőt jelölték meg. Úgy tervezték, hogy többszöri átszállás után, dél előtt nem sokkal érnek a szállásra. A Pomázról induló busz azonban egyszer csak füstölni kezdett alattuk a kanyargós hegyi utakon. A zsúfolt menetrendszerinti járaton igyekeztek megnyugtatni megrémült, alsó tagozatos útitársaikat. Ez nem is volt olyan egyszerű. Lekászálódtak a buszról, tanakodtak, hogy várjanak-e mentesítő járatra. Végül úgy döntöttek, gyalog teszik meg a szállásig a három kilométeres utat. Ragyogó napsütésben, bizakodva indultak tovább a kövesúton, az első néhány száz méter után azonban alábbhagyott a lelkesedés. A méretes csomagok igencsak elhúzták a karukat, a vállukat, mire megérkeztek a szállásra, és elfoglalták a jurtáikat.
Némi pihenő és felfrissülés után a közeli Zsivány sziklákhoz tettek egy két órás sétát. A vacsorára kapott paprikás krumpli – helyi nevén a dobogókői pörkölt – után a tábortűz köré gyűltek, és szalonnát sütöttek. A bátrabbak fürdődézsát béreltek, és ott pihenték ki az út fáradalmait. Amikor besötédett, éjszakai sétára indultak. A közeli kilátóból a Duna menti települések fényei tűntek fel a sötétben.
Másnap szendviccsel és teával kezdték a napot, majd Esztergomba buszoztak, ahol átszálltak a Dömösbe tartó járatra. Igaz, hogy egy megállóval hamarabb szálltak le, mint kellett volna, de ez nem okozott problémát. A piros-sárga-kék turistajelzésen elindultak a Rám-szakadékhoz. Több diák bakancslistáján is szerepelt ez a túra. Ők elszántan tették egymás után a lábukat a saras lépcsőfokokon, mások – komfortzónájukból kilépve – feszegették a határaikat. A Rám-szakadéktól gyalog indultak vissza Dobogókőre. Leizzadva, elcsigázva küzdötték le az utolsó kilométereket a hegyen. Szívesen tettek volna hosszabb pihenőket, az idő azonban szorította őket, hogy le ne késsék a Pomázra induló buszt. Végül minden csatlakozást sikerült elérniük. A kirándulás második napján összesen hét különböző járművön utaztak. A Nyugati pályaudvarra érkezve a legközelebbi gyorsétterem felé vették az irányt. A jó levegő és a kilenc kilométeres túra meghozta az étvágyukat. Este fáradtan, de élményekkel gazdagodva értek haza.
Az osztály ezúton is szeretné megköszönni Madácsy Ágota tanárnőnek a szervezésben és a lebonyolításban nyújtott segítségét!
Gyergyai-Szabó Mariann
osztályfőnök
