„Mi, akik esőben, hóban, ázva- fázva, utcát, rétet ,mezőt járva keressük a PILLANATOT, szeretnénk ezekkel a képekkel kedveskedni. Ahányan vagyunk, annyi féle látásmód és személyiség. Kedves látogató, reméljük, találsz kedvedre való képeket„ – e gondolatokkal ajánlja Tofán Sándor a Tokácsli Galériában február 2-én nyíló közös, „” című kiállításukat, mellyel az általa összetoborzott 12 amatőr fotós nemcsak a Szentesért érzett rajongását, hanem egymás iránti barátságát is kifejezi. Az alkotók, akik Szentesért „szemmel láthatóan” rajonganak.
*********** Ráfi Dénes ***********
A Horváth Mihály Gimnázium magyar-német-filozófia szakos tanára vagyok. Szentesen születtem 1970-ben, -s egyetemi tanulmányaimat kivéve-, egész életemben itt éltem, 26 éve immár feleségemmel és két felnőtté váló gyermekünkkel. Szüleim is itt tanítottak évtizedekig.
25 éve szenvedélyem a fényképezés. Szülővárosomról eddig 14 falinaptárat készítettem, amelyre évente közel 100 érdeklődő van. Sokat külföldre került rokonoknak küldenek. Jó érzés tudni, hogy ezeknek a naptáraknak a révén más országokban is van „egy-egy darab Szentes”.
Külső és belső szemmel is mindig a szépséget keresem mindenben, magától értetődően így van ez szülővárosomat fényképezve is. (Természetesen más témákat is szívesen fényképezek: pl. portrét, természetet…) Mindig jólesik, mikor sikerül másoknak is segíteni a szépségek felfedezésében -s ilyen visszajelzést gyakran kapok. A fotózás lényege számomra: látni és láttatni. Mindenkit tisztelek elismertségtől és profizmustól függetlenül, akinek hasonló céljai vannak.
Én amatőr vagyok. Köszönöm, hogy így is lehetett eddig öt önálló kiállításom Szegeden és Szentesen, indulhatok rangos pályázatokon, szép elismerést is kapva, s örülök minden csoportos kiállításnak, amelyek teret adnak a különböző látásmódok megjelenítésének. Minden perspektíva fontos.
*********** Számel Sándorné ***********
Angéla vagyok, 1974.04.18-án születtem Békéscsabán. Csorváson éltem 18 évig, majd Szentesre sodort az élet. Kb. 12 éve vettem először kezembe fényképezőgépet, ebből 9. éve társam egy Nikon D 5200-as, amellyel folyamatosan fejlődőm és tanulok. Fotóstanfolyamok közelébe még soha nem jártam. Jelenlegi tudásom teljes mértékben autodidakta és fotóstársam tanácsainak összessége. Legnagyobb kritikusom és támogatóm a férjem és családom.
„A természet maga a megtestesült harmónia, a természet egy ritmikus szimfónia.” /Osho/
Én szeretek része lenni a természet harmóniájának. Az, hogy fotózok, az számomra egyfajta kikapcsolódás, lelki feltöltődés. Ha a képeimet nézve másoknak is sikerül kicsit kiszakadni a mindennapokból, akkor már megérte, hogy ezt csinálom.
*********** Tofán Sándor (Tofi) ***********
Húsz éve járom a várost amatőr fotósként, hogy a város legszebb arcát mutassam meg mindenkinek. Kedvenc helyeim a liget és a Kurca. Ott mindig történik valami. A nem hétköznapi pillanatokra vadászok, de nem bosszankodom akkor sem, ha nem sikerül jó fotót készítenem. Jól érzem magam fotózás közben, nem számolom az időt, teljesen kikapcsol, belefeledkezem. Azt nem lehet elmondani, milyen érzés, ha a kismadár az ember füle mellett száll el, vagy a mókus közel jön és hallgatja, amit mondok neki. Amikor kint vagyok a gépemmel a természetben, úgy érzem, „lepakolom a terheimet”. A szépséget látom meg, és ezt is szeretném visszaadni a képeimen.
Szerepet vállaltam épületfotóimmal a „Szentes 50 arca” című kiadvány megszületésében. A sok-sok fotóimból válogattam két albumra valót. „Az én Szentesem” címmel. Szentest bemutató Városkerülő Társasjátékhoz is használták a fényképeimet. A kiállításom képei jelenleg a Szentes-Házban látható állandó kiállítási anyagként. A fotózás mellett a zene az egyik legmeghatározóbb elem az életemben.
A család, a fotózás és a zenélés számomra a „lélekfenő”. Ezek nélkül nem lennék meg egy percig sem. Munkám elismeréseként Szentes Városért Emlékérmet kaptam, aminek nagyon örülök.
Jó barátságot ápolok fotóstársaimmal és a város lakosaival. Jelen kiállítás is a barátság és az egymás iránti tisztelet jegyében született.
*********** Kuklai Árpád ***********
Szentesen születtem, életem nagy részében itt is éltem, szeretem ezt a kisvárost, emlékeim és terveim mind idekötnek, bár életem gyakran elvitt egy időre, Sopronba, aztán Németországba is, de mindig hazataláltam. Itthon vagyok itt, minden ház, a Liget minden fája és mókusa a barátom.
Csak három éve ért el az a felismerés, hogy az akkori egyedüllétem okán tett sok-sok biciklis kirándulás mind „egy fényképezőgépért kiált” – vettem egy nagy levegőt, és vettem ezt a Nikont, és elkezdtem felfedezni vele a világot. Olyan fákat, virágokat, madarakat fotóztam, amelyeket azelőtt meg sem láttam…
Rengeteg örömöt hoztak ezek az évek, és remélem, hiszem, hoznak az ezutániak is, ameddig – lassan nyolcvan felé közeledve – képes leszek kimozdulni, biciklizni, meglátni és megörökíteni mindazt a szépséget, amit ez a város, és persze a Tisza és a természet elém tár.
Néhány képet szerénytelenül most bemutatok a városnak, képeket, amelyek nekem fontosak lettek, és amelyekről azt gondolom, másoknak is mondanak valamit arról, hogyan látom Szentest, a házakat, utcákat, tereket – amelyeken naponta járunk mindannyian.”
*********** Lantos Imre ***********
1965-ben születtem Szentesen. Jelenlegi munkahelyem a Koszta József Múzeum. Érdeklődési köröm többek között a helyi értékek felkutatása, dokumentálása (szobrok, emléktáblák, építészeti emlékek, múzeumok, magángyűjtemények, természeti értékek stb.) Elsősorban Csongrád-Csanád vármegyében, de szívesen megyek érdekességek felkutatására is.
Ezeket az alkotásokat több oldalon is megjelenítem. A köztérkép adatbázisában 103 műlapon 467 fotóm szerepel. A Magyar Családtörténet-Kutató Egyesület felkérésére pedig fotódokumentációkat készítettem világháborús emlékművekről.
Honismereti tevékenységemet 1998-ban kezdtem a Szentesi TKME tagcsoportban, ebben kiállítások, előadások, országjárótúrák szervezését, idelátogató csoportok vezetését végzem. 2007-től szerkesztem a Koszta József festőművészről, 2013-tól a Barangolás Szentes Kincsei között és 2015-től a Szentesi Időszaki kiállítások című weboldalakat.
• 1998-tól tagja vagyok a Tájak Korok Múzeumok Egyesületnek,
• 2016-tól a Honismereti szövetségnek,
• 2018-tól a Szentesi Fotókörnek.
Rendszeresen részt veszek hazai fotópályázatokon: Alföldi Fotószalon, Jászkun Fotószalon, Csak tiszta forrásból, Ökumenikus fotópályázat. Képeimmel eddig 3 egyéni és 20 csoportos kiállításon szerepeltem.
*********** Maczelkáné Rónyai Juli ***********
A fotó mindig jelenidőt örökít meg. A vissza nem térő pillanatot. Családunkban a fotó, a megörökítés különböző formái mellett, folyamatosan jelenlévő természetesség volt a fotózás. A fiókokban talált, nagyszüleim életét megörökítő fotók, a múltat hozták vissza számomra. Tudtam, az én jelenem is múlt lesz egyszer. Ezekkel a gondolatokkal vettem kölcsön először édesapám „Werra típusú” fényképezőgépét 1970-ben, az első középiskolai osztálykirándulás előtt, melynek fotóit közösen hívtuk elő és nagyítottuk otthon a fürdőszobai laborban.
Az első tudatos fotóim néprajzi kutató munkámhoz kapcsolódtak, s azután már mindenhez, ami körülvett. A gyermekeim fotózása után a közös nyaralások kezdtek bizonyos témákat körvonalazni bennem, amelyek később meghatározóak voltak a megörökítés témái tekintetében. Tematikai rendszert kezdtem kialakítani. Először inkább ösztönösen. Így lettek az azóta visszahozhatatlan témákból komoly gyűjteményeim. Bejártam kerékpárral Szentes közigazgatási területét. Így jöttek létre a tematikus albumok omladozó tanyák, kemencék, útmenti keresztek, tanyai iskolák, kunhalmok, kurcai közművek, a város múzeuma, szobrai, emléktáblái, a város régi házai, temetői, templomai, oromdíszek, Kurca 39 km hosszának végig követése a Köröstől a mindszenti beömlésig, Tisza, alföldi táj témakörökben. Mára az utóbbiak maradtak meg fő vonalként. Az évszakok, napszakok, a fény váltakozásai, annak látványi hatásai a természetre, környezetre, ez nyűgöz le leginkább. Ezeket a rácsodálkozásaimat szeretném itt most megmutatni.
*********** Halmai Eszter ***********
Szentesen születtem, 2020-ig itt is éltem. Az utam két éve másfelé vezetett. Régóta hobbim a fotózás, még 2008-ban kezdtem, akkor még csak kölcsön kapott digitális fényképezőgéppel. Emlékszem, bagolycsaládot fotóztam az erkélyen, így kezdődött. Azóta is a kedvenc fotós témám a madarak, de a természet minden csodáját imádom. Szentesen gyakran kijártam a Széchenyi ligetbe a madarakat és mókusokat megfigyelni, fotózni.
*********** Nagy Zsolt ***********
Digitális fényképezőgépet 2006-tól használok. Ekkor kezdtem a város építészeti értékeit fotózni. Rendszeresen fotózok városi rendezvényeket, eseményeket. 2009-től van honlapom, ahol megtalálhatók a városról készült képeim és régi városképek gyűjteményem is. A „Szentesi Gyors” fotós munkatársa voltam 10 évig. Jelenleg a „Szentesi Barátok” egyik szerkesztője és fotósa vagyok.
*********** Kocsis Ferenc ***********
1948. augusztus 21-én születtem Szentesen. 1966-ban érettségiztem a Horváth Mihály Gimnáziumban. Utána 44 évig a várostól távol éltem, 2010-ben költöztünk vissza a városba. 1968-ban egy kölcsön kapott kisfilmes kamerával kezdtem fényképezni. 1969-ben tudtam vásárolni egy Zenit 3M fényképezőgépet. 1971-ben sikerült továbblépni, megvalósult álmom netovábbja, egy Praktica Supet Tl, objektív mögötti fénymérős fényképezőgép büszke tulajdonosa lehettem.
Ez utóbbi két géppel nagyon sokat fényképeztem, úgy nagyjából 1980-ig, többnyire családi programokat, kirándulásokat. Akkor a dolgok egy kicsit elromlottak, egy időre felhagytam a fotózással. A kisfilmes időszakból mintegy 4000 felvételt sikerült digitalizálni.
Számomra 2005-ben jött el a digitális korszak, azóta, nem számoltam ugyan, de valószínűleg több mint 100.000 felvételt készítettem. Hogy mit? Mindent, ami számomra érdekesnek tűnt.
A 2010-es években, a COVID járvány előtt sokat jártunk kirándulni. Eleinte kerékpárral a város környékén, később több szervezett túrán is részt tudtunk venni Magyarországon és a környező országokban (Ausztria, Csehország, Szlovákia, Románia, Szerbia) is.
Soha nem jártam fotós tanfolyamra, amit sikerült megtanulni a fényképezésről, azt autodidakta módon tettem, vagy nagy tudású fotós barátoktól lestem el.”
*********** Csikai Gabriella ***********
A fotózással az első okos telefonom megszerzésekor kezdtem foglalkozni. Mivel nem voltam megelégedve az így készült képek minőségével, megvettem az első kompakt gépemet, ettől kezdve nem volt megállás. A fotóim a mindennapjaimat tükrözik. Nem kell ahhoz feltétlenül messzire menni, hogy „csodákat lássunk.”
*********** Doba Lajos ***********
„Gyerekként kaptam az első fényképezőgépet. Fiatal felnőttként apródonként összeállítottam egy fekete-fehér házi labort. Sokat olvastam a fotózásról. A színes diát is kipróbáltam. 2003-ban vettem meg az első digitális fényképezőgépet. 2008-ban a Szentesi Fotókör tagja lettem. 2008-ban, 2009-ben és 2011-ben az Alföldi fotószalon kiállítására beválogatták néhány fotómat. Szeretem a makró fotókat, a természet apró csodáit, a rovarokat, madarakat, virágokat fotózni.”
*********** Dobáné Éva ***********
„Általános iskolás voltam, amikor egy kirándulásra a keresztapám kölcsön adta a fényképezőgépét, majd később kaptam egyet ajándékba. A férjemnek hobbija lett a fotózás, én pedig érdeklődve figyeltem, amint fotók lesznek a házi laborban. Az első digitális fényképezőgépet közösen használtuk. Megszerettem ezt a fotózást. 2008-tól a városi könyvtárban (a munkahelyemen) minden programon fotózok. Fotóim témái: a tájképek, a felhők és az állatok.”
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29
