„Műszaki katonák alatt értjük azt a hadra kelt nagycsaládot, amely nem csak fegyverrel a kézben küzdött, hanem tudásával, különleges fölszerelésével, kiképzésével és leleményességével a küzdő csapatok leghűségesebb és nélkülözhetetlen segítőtársa volt.”
(Jacobi Ágost utászezredes, 1938)
Leleményesség egyik példája:
A KORNFELD ZSIGMOND útja.
Az út körülményei Rózsafi János (nagyhaboru.blog.hu) írása alapján.
1915 őszén a pozsonyi 5/2. utászszázad is a központi hatalmak nagy szerbiai offenzívájának előkészítésén tevékenykedett a Dunánál. Az előmunkálatok a Dunadombó-Orsova szakaszon folytak: erődítéseket építettek, áthajózási eszközöket szereztek be és készítettek elő, víz- és széljelző szolgálatot szerveztek, átkelései terveket dolgoztak ki. A Mackensen tábornagy parancsnoksága alatt álló hadseregcsoport parancsot adott az 5/2. utászszázadnak, hogy az előkészületek során vegyen részt az összelőtt és elsüllyesztett dunai hajók és uszályok kiemelésében, beüzemelésében is.
Ó-Moldovánál feküdt a Dunában Ausztria-Magyarország akkori legerősebb dunai vontatógőzöse, a Kornfeld Zsigmond. A hajó a nevét a vállalat megalapítójáról, néhai báró Kornfeld Zsigmondról kapta. Úgy számoltak az új gőzössel, hogy a Zuhatag és a Vaskapu minden részén alkalmas lesz a folyami hajózásra és Orsovát jelölték ki állomáshelyének. A háború kitörése után Ó-Moldovánál tüzérségi tűzben süllyedt el.
A gőzös kiemelését Jacobi Ágost százados, az 5/2. század parancsnoka szervezte meg. Maga mellé vett 14 válogatott, vízen járásban tökéletesen kiképzett, megbízható és nagy teljesítő képességű utászt, akik kormányos kitüntetéssel rendelkeztek. A feladat veszélyes volt, mert a gőzös a szerbek által belátható területen süllyedt el. A hajót üzemképes állapotba kellett hozni, majd a 42 km-re levő Dunadombóig (a Duna Ponjavica-ágába) el is kellett vele jutni, s mindezt a szerbek orra előtt. A kiemelést követően először a gőzös belsejében hozták rendbe a gépezetet. Felszereltek egy füstképződést csökkentő szerkezetet is. A munkát segítette, hogy előkerítették a gőzös békebeli személyzetét: Miller hajóskapitányt, Gyurkovics gépészmérnököt, Deák gépészt és Eperjessy kormányost. Felkészültek arra is, hogy a szerbek lőni fogják a hajót, ezért a kormányállást szilánkállóvá alakították. Kitaláltak egy olyan szerkezetet, amelynek segítségével belülről is kormányozhatták a hajót. Már csak a gőzös fehér oldalának átfestése volt hátra, amelyik az ellenséges part felé nézett. Ezt a feladatot az indulás előtti órákra hagyták. Az indulás időpontját Jacobi százados az utolsó pillanatig titokban tartotta. Erre a parancsot 1915. október 3-án éjszaka adta ki. Gyorsan átfestették a hajó oldalának fehér részeit, majd az utászok puskával és kézigránátokkal a kézben, elhelyezkedtek a fedélzeten. A berozsdásodott lapátkerekek 21 óra 15 perckor nagy csikorgással forogni kezdtek és a gőzös elindult. A folyó mellett álló szövetségeseket így az utászszázad működési szakaszában a Duna átkelésre készenlétbe helyezett X. porosz hadtestet is tájékoztatták a gőzös haladási útvonaláról, nehogy tüzet nyissanak rá.
Az ellenség az első órákban még nem vette folyamatos tűz alá az egyre gyorsabban haladó gőzöst, csak egyes lövéseket adott le rá. Gradištét elhagyva viszont elindult a vadászat a Dunán úszó hajóra. Világító rakéták, fényszórók, géppuskák után a tüzérség is működésbe lépett. A hajó nagy sebességgel haladt a széles vízfelületen, ezért nehezen eltalálható célt nyújtott. Útja során az egész szerb frontszakasz riasztva lett, s a gőzös folyamatos tűz alatt állt. Már közeledett Dunadombóhoz, amikor a találatok által szétlőtt orr részen elkezdett beömleni a víz. Az orr lesüllyedt, s a hajó fara megemelkedett, így kormányozhatatlanná vált. Az utászok azonnal odarohantak és szivattyúk segítségével, megfeszített munkával újra kormányozhatóvá tették a hajót. Október 4-én nulla óra után 10 perccel a Kornfeld befutott a célkikötőbe.
Az 5/2. utászszázad Jacobi Ágost százados vezetésével ismét végrehajtott egy bátor fegyvertényt, s a Kornfeld is készen állt a dunai átkelésben való részvételre. Jacobi százados e fegyvertényért a III. osztályú Vaskoronarenddel és a német Vaskereszttel lett kitüntetve.
Másik forrásból:
„Belgrád ostromával egy időben (1915. október) a Szemerinda-Orsova közötti Duna-szakasz számos helyszínén megkezdték az erőszakos átkeléseket Szerbiába. August von Mackensen német tábornagy (1849-1945) a szerb front főparancsnoka úgy döntött, hogy ez a Palánkától Báziásig tartó részen gőzkomppal történjen. … Mivel a gőzkomphoz szükséges gőzhajó Belgrádtól lefele sehol sem volt a Dunán, a monitorok pedig mind Belgrádnál voltak, a 2/5. utászszázad azt a parancsot kapta, hogy az Ó-Moldovánál 14 hónappal azelőtt elsüllyedt KORNFELD ZSIGMOND vontatógőzöst emelje ki, hozza rendbe és 42 km-es hegymenettel vigye a Dunadombónál lévő Poljavica-sziget mögé. Ott készítse el a gőzkompot, melyhez az uszályokat szintén a folyó medréből kell kiemelni.
Mindezt végig a szerbek szeme láttára, mégpedig úgy, hogy ők ebből semmit se vegyenek észre. A lehetetlennek látszó feladatot 14 utász és Jakobi Ákos századparancsnok hibátlanul és veszteség nélkül megoldotta. A Monarchia akkori legerősebb (1200 LE) vontatója október 2-án éjjel, kiemelve, helyreállítva, feketére festve, az eredeti személyzetével (Müllner Géza hajóskapitány parancsnoksága alatt) feldohogott Dunadombóra. Bár megsemmisítésére az egész szerb frontszakaszt mozgósították, és két hétre való munícióadagot zúdítottak rá, reggelre baj nélkül megérkezett. Közben a vontatni való komp is elkészült.
Október 8-18-ig a KORNFELD 5 uszálynyi élelmiszert és lőszert, 7200 gyalogost, 5000 lovast, 7500 lovat, 2700 löveget és járművet szállított át a túlpartra, miközben eszeveszetten tombolt a kosava szél.”
További érdeksségek:
http://www.hhk.uni-nke.hu/downloads/kiadvanyok/mkk.uni-nke.hu/PDF_2014_2sz/4_A%20magyar%20hadihajozas%20_.pdf
