A doni hősök emlékére meneteltek a Hódmezővásárhelyi SZC Szentesi Zsoldos Ferenc Technikum diákjai. A kadétokat próbára tette fizikailag, de egyúttal lélekben meg is erősítette a Doni Hősök-emléktúra, amelyet – egy évtizedes hagyományt követve – évente teljesítenek.
A Don-kanyarban a magyar történelem egyik legszomorúbb fejezete íródott 1943. január 12-én: a Vörös Hadsereg támadása következtében a 2. magyar hadsereg mintegy százezer fős veszteséget szenvedett. A súlyos hadi katasztrófa áldozatainak tiszteletére rendezik meg évről-évre azt az emléktúrát, amelyen az utóbbi évtizedben önkéntes alapon a Zsoldos technikum is képviseltette magát, Borsod-Abaúj-Zemplén tájain meneteltek.
Madácsy Ágota tanárnő szervezte kezdettől az emléktúrán való részvételüket. –A gyerekek találták annak idején ezt a kihívást, és kerestek hozzá egy tanárt. Fontos, hogy meglegyen bennük a belső indíttatás, hogy tényleg azokért a hősökért menetelünk, akik mindent feláldoztak. Az emlékezésnek szerintünk egy ünnepi beszédnél sokkal hasznosabb formája, ha egy ilyen fizikai próbának tesszük ki magunkat – mondta a pedagógus. Nagyon köszöni az iskola vezetőségének, hogy támogatják a diákokat ebben, akiket nem a testnevelésből kapható ötös érdemjegy motivál a túrán való részvételre.
Csongrád-Csanád vármegyében 27 kadét, három kísérőtanárral csatlakozott a Magyar Honvédség Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred vitéz Heim Géza 46. Területvédelmi Zászlóalja által megszervezett menethez, amelyben ezúttal egy új útvonalon haladtak. Elöl a hivatásos állomány, mögöttük a hagyományőrzők, őket követték a honvéd-kadét programban részt vevő diákok. A fiatalok a korabeli történelmi eseményekkel is tisztában voltak. A számukra szervezett iskolai előadás alkalmával részletesen megismerték a doni történéseket, és Remzső Zsolt kerékpárgyűjtőnek köszönhetően egy II. világháborúban használt, felújított kerékpárt is alaposan tanulmányozhattak.
Január 30-án Szegedtől Mórahalomig vezetett az útjuk, és mintegy 30 kilométert tettek meg, útközben megemlékezéseken vettek részt, és bőséges ellátásban is részesültek. Nem volt azonban könnyű dolguk a 15-20 év közötti diákoknak, soraikban lányokkal is, hiszen gyakorlóruhában, bakancsban tették meg a sok-sok kilométert, néhányan erejükön felül teljesítettek. Ennek ellenére rengeteg élménnyel gazdagodtak, és erről lapunknak is lelkesen meséltek.
Első emléktúráján attól félt Nagy Barbara, hogy a kórházban köt ki, és nagyon büszke magára, hogy mégis végig tudta csinálni. Diáktársaival, Bugyi Erika Annával, Ajtai Tamással, Berezvai Zsuzsival, Bánfi Antoni Attilával, Orosz Endrével egyetértésben arról beszéltek, azért is büszkeség töltötte el őket, hogy amerre elhaladtak, mindenhol sokan figyelték menetelésüket. Összetartás alakult ki közöttük, biztatták, aki segítségre szorult.
Nagyon fontos, hogy megemlékezzünk azokról az emberekről, akik azért estek el, hogy megvédjenek egy egész nemzetet, magyarázta Kapus Előd, aki a Don-kanyarban meghalt ükapja emlékére is vállalta a túrát. Másik tapasztalt emléktúrázó, hiszen 2020 óta vesz részt a meneten Czuczi Levente. Mint mondta, le a kalappal mindenki előtt, mert ez is azt igazolja, igenis vannak fiatalok, akik akarnak küzdeni az életben és kíváncsiak. Bevallotta, nem volt könnyű, de nem akart megállni, mert meg akarta mutatni: vannak, akik még emlékeznek.
A Zsoldos technikumban ünnepélyesen köszöntötték az emlékmenetet teljesítő diákokat, akik egyúttal átvehették zsoldkönyvüket is. Abban gyűjthetik a túra kilométereket.
✍Darók József
