Posztumusz kiállítást rendeztek a két éve elhunyt Sziklay Sándor szentesi magántulajdonban lévő alkotásaiból. A debreceni származású festőművész városunk képzőművészeti életét is meghatározta.
A „kalapos festő” Szentesen is városképi jelentőségűnek számított, amikor a kétezres évek elején – külföldön látott minta alapján – az utcára vitte képeit. Legutoljára a művész 80. születésnapja alkalmából rendezett festményeiből életmű-kiállítást a Szentesi Művelődési Központ. Mint a három évvel ezelőtti kiállítás megnyitója után lapunkban írtuk, Sziklay Sándor realista festőnek tekinti magát, akinek képein előbújik a szimbolizmus és szürrealizmus, itt-ott „némi romantikus beütéssel”. Annak ellenére, hogy nem készült festőnek, a művészet fiatal korától folyamatosan jelen volt az életében: színházi statisztaként kenyérkeresetet is jelentett számára, majd saját meséit, gyermekdarabjait állította színpadra, de 1965-től mintegy száz verse is megjelent.
Festményei a világ számos pontján megtalálhatók magántulajdonban, a közeli európai országoktól Izraelen át Amerikáig. Számon tartja, hol vannak képei, Szentesre is az a felismerés vezette az ezredfordulón, hogy városunkban sok műve megtalálható, így eljött megismerkedni a várossal, és megfogalmazása szerint az ő kis Párizsa lett. 2008-ban Csongrád megye Alkotói díjával tüntették ki.
Szentesi létének, munkásságának két évtizede azt is magával hozta, hogy tanítványok is követik, a Paletta Alkotókört 2007-től vezette, majd 2009-ben Sziklay – csoport néven indított festő szabadiskolát.
A posztumusz kiállítás megnyitóján dr. Horváth György, a helyi kulturális élet szellemi támogatója, a művész régi jó ismerőse méltatta munkásságát és személyét, kitérve arra, hogy a város képzőművészeti élete sokat köszönhet Sziklay Sándornak, aki debreceninek és szentesinek egyaránt vallotta magát. Megosztotta a művész gondolatait, amelyeket beszélgetéseik során hallott tőle. Sziklay az alföldi realisták, Koszta, Tornyai, Rudnay utódának tekinthető, képeinek nagy részén az alföldi, azon belül a szentesi táj jelenik meg, az ősi, vad táj, és a csend, ami sejteti a szabadságot és elgondolkodtatja a lelket – fogalmazott művészetéről dr. Horváth György. Kifejezte, hogy nagyon hiányzik egy szentesi festőket csoportosító állandó gyűjtemény a városban, amelyhez akár művésztábort is lehetne rendezni. Ő maga is hozzájárult a posztumusz kiállítás anyagához, rajta kívül Kispálné Fejes Erzsébet, Hossó Nóra, Koncz Józsefné és ifj. Koncz József gyűjteményéből érkeztek a képek. A Paletta Alkotókör tagjainak, köszönhető, hogy létrejött a tárlat, de mesterük Szentesen fellelhető alkotásaiból akár még egy kiállításra valót össze tudtak volna hozni. Tájképek, csendéletek, szakrális témák és miniatűrök is láthatók a termekben.
Paulovics Tamás előadásában Sziklay Sándor néhány versét is hallhatta a publikum.
A tárlat január 29-ig látogatható a Tokácsli Galériában, megújult, bővített nyitvatartással, keddtől péntekig 9-17, szombaton 9-14 óra között.
A galéria következő kiállítása február 1-jén nyílik, amikor a Kossuth-díjas fotóművész, Keleti Éva színészportéiból láthatunk válogatást.
Darók József
