Borjú itatás képpel gyarapodott Koszta „temploma”
A festmény eredetileg Dr. Némedy Gyula ügyvéd tulajdonában volt, aki a Csongrád-Csanád Egyházmegye jogtanácsosa volt, és nagy műpártolóként támogatta a fiatal művészeket. A festményt a negyvenes években szerezte be közvetlenül Koszta Józseftől. Később a festmény dr. Sasvári Anna Mária családjához került, aki születésnapi ajándékként adta fiának, Kovács Krisztiánnak. Ő kezdeményezte a műtárgy restaurálását, majd úgy döntött, hogy hosszú távú letétként a múzeumnak adományozza, lehetővé téve a szélesebb közönség számára is a műalkotás megtekintését.
Szabó-Erdélyi Gabriella restaurátor elmondása szerint a festmény egy olajkép, amelyet Koszta 1915 és 1935 között készíthetett rétegelt kartonra. A mű stílusa a nagybányai és szolnoki iskolák hatását mutatja, de Koszta szentesi korszakának jegyei is felfedezhetők rajta. A restaurálás során megerősítették a kép eredetiségét, többek között a festékréteg jellegzetes repedései alapján, amelyeket a túlzott lenolajhasználat okozott. A kompozíció ellenfényben készült, amely a fény és árnyék kontrasztjának finom játékát hangsúlyozza, különös figyelmet fordítva a borjú és a női alak kontúrjaira.
A festmény mellett egy új grafikai művel is gazdagodott a tárlat, amelyet Besze Judit adományozott a múzeumnak. A rajzon Koszta József önarcképe látható. Irsai-Farkas László, a múzeum igazgatója köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik támogatják a művész hagyatékának megőrzését és bővítését.
