Hernádi Judit és Kern András bravúros játéka a Szentesi Nyári Szabadtéri Színház műsorában – Dr. Papp Erzsébet írása a darabról
A Megyeháza udvarán élvezhettünk megint egy groteszk, közönséges, színvonalas, bulvár, mégis nagyon igaz és őszinte igazságokat tartalmazó színdarabot.
Kedvenc színészeim – azt hiszem, rajtam kívül még sokaknak ebben az országban – az Orlay produkció jóvoltából részesíthettek bennünket egy kellemes, humoros és szókimondó színjáték élményében.
Izgalmas volt a délután, mert fél négy körül elkezdett dörögni az ég, és hatalmas vihar kerekedett, ömlött az eső még hét órakor is. Mikor mégis kisütött a nap, csodák csodája, mintha mi sem történt volna, vártak bennünket a frissen és szárazra törölt székek a nézőtéren a megyeháza udvarán. Hernádi Judit természetes közvetlenségével, bizalmasságával nyűgözött le bennünket, és öregasszonyos szókimondásával. Kern András, a fölényeskedő, örökifjú tudatú idős férfi, nagyon is bizonytalan és gátlásos modorával.
A kezdet: Hernádi Judit belopakodik a színpadra, bizonytalan léptekkel, időnként körülnézve, hogy jó helyen jár-e. Még érdeklődik is. Ez itt az internetes társkereső felvétele? Leül a színpad elején álló székre a mikrofon elé.
Megválaszolja a virtuális kérdőíven szereplő banális kérdéseket.
Minden párkereső kérdőívben a legfontosabb: mi a hobbija mit szeret a legjobban csinálni, mivel tölti szabadidejét. (Tényleg ezek életünk legfontosabb kérdései? Vagy társas kapcsolataink legfontosabb feltételei?)
Meg szenvedélye: a madarak. Szereti, ismeri a madarakat, főleg a ritka és egzotikus fajtákat. Most tudjuk meg, miért ez a furcsa szó a darab címe. Egy madár-rezervátum nevéről van szó, ahova a játék végén el is jutnak a szereplők, nézhetik távcsövön a szebbnél szebb madarakat.
Irving, akit Kern András alakít, a színpad elején a másik székre ül le. Ő is megválaszolja a kérdéseket. Kettőjük válaszaiból (anélkül, hogy hallanánk a kérdéseket), megtudunk minden lényegeset róluk.
Irving hobbija még különlegesebb, mint Megé: fémkeresővel kutatja át a tengerpartokat. Kincset keres. Nem a kincsért, hanem a keresés öröméért. Talál – (vagy eleve odatett?) – egy gyűrűt, mikor később egyszer Meggel együtt keresgélnek, és el is jegyzi őt vele, de mégis: egész kapcsolatuk elejétől végig, bár szenvedélyes, mégis, bizonytalan, hullámzó. Első személyes találkozásuk alkalmával a vendéglőből, ahol mindjárt eszméletlenül berúgnak, lefekszenek egymással és szakítanak is, megtudjuk családi viszonyaikat is. Természetesen özvegyek mindketten, Megnek öt lánya és tíz unokája van, Irvingnek egy fia. Idős korban valahogy visszajön, bármilyen szégyenlősen, a vallás szerepe a lelki életben. A fiatalabbak, főleg a középkorúak általában kinevetik, lenézik, esetleg gúnyolják a vallásosakat. Pedig a kérdésekre, melyek az élet végén felmerülnek, a tudomány, meg a racionalitás, a pragmatizmus, nem ad semmilyen választ. A vallás ad. Meg hívő és gyakorló katolikus, ez társas közösségi életének is keretet ad, Irving teljes önazonosulással és önérzettel, zsidó. Ez eleinte antagonizmusnak tűnik kettőjük között, míg rá nem jövünk mindannyian, hogy a két vallás egy dolog két oldala.
De, mint minden öreg, mindketten magányosak, szerelemben keresik a társat.
Gyakori groteszk, abszurd, tragikomikus téma napjaink irodalmában: öregek, akik még „élni akarnak”, bár egész civilizációnk alatt mindig az volt a közfelfogás, hogy nincs már joguk hozzá. Hiszen éltek már eleget, teljesítették feladataikat, örültek, búsultak, szenvedtek, élveztek, szerettek és gyűlöltek eleget, mit akarnak még. Gyermekeik felnőttek, már unokáik is, testük elfáradt, megrokkant, szellemi képességeik is gyengülnek. Mit ugrálnak még?
Szerelem? És ez a darab, ez az előadás azt mondja: Igen! A szerelem mindig kell, van, lehetséges. Az összeveszés, a szakítás, a vágyakozás, az újra megtalálás, a gyönyörök és a csalódás. Semmire se leszünk immunisak, még 100 évesen sem. Az öregség szabadság is: nincs veszíteni valónk. A jövőt mások építik, mi csak élvezzük a mát. Szépség, szemérem, félelem – jelen vannak, de csak pillanatokig – mert a következő perc már rávilágít, hogy értelmetlen mindez. Szent Pál szellemében: csak a szeretet (szerelem) nem múlik el soha.
Köszönjük e kettőnek legkiválóbb színészeink közül, hogy eljöttek Szentesre, és
Részünk lehetett egy vidám és groteszk nyári estében.
