Nikola Tesla – végtelen energia
(TBG Production, Pusztai László Sporttelep, május 31.)
Hozzám, mint tájékozatlan nézőhöz, az jutott el először, hogy egy nagy, lézeres technikával megvalósított show-műsor lesz ezen a sporttelepen, nem is jött át mindjárt mindenkihez az információ, hogy egy musical, egy jelentős irodalmi-zenei értékű drámai mű fog elénk tárulni, mely még show nélkül, önmagában is élmény lenne.
Bocsánatot képek, de hadd mondjam ki, hogy méltatlannak találtam a színhelyet egy ilyen produkcióhoz. Tudom, hogy a tömeg nagysága, a fény-effektusok szabadtéri hatása nem adott más lehetőséget, de még a leégett sportcsarnoknál is nagyobb, szabadtéri helyszínre volt szükség. Bizony, ez az attrakció stadionért kiált. Amfiteátrum kell hozzá. A színpad jelentéktelennek látszik, mikor még nincs kivilágítva.
A fény, a világítás, mely a darab és a nagy feltaláló életének és művének lényege, adja meg a színpad valódi méreteit és látványát. Minden egyszerre illúzió és valóság benne. Táblaoltár elv alapján függőlegesen három részből áll, vízszintesen két színpad egymás fölött, még magasabban látjuk a vetített film lenyűgöző képeit.
Romantikus hangulattal repíti a nézőt a 19. századba a sejtelmes zene a Balkán vad hegyei közé, ahol tombol a vihar a hegyek közt, egyre villámlik, és egy hegyi kunyhóban a villámok fényénél megszületik a 19. és 20. század legnagyobb tudósa az elektromosság és az elektronika terén, mai életünk egyik legfontosabb megteremtője.
Mitikus ez a kezdet. A narrátor személye mintegy híd a mítosz és a közönség között. Egy jó barát meséli el a zseni életét.
Ezt az üstököshöz hasonló életpályát, mely még így is méltatlan volt a lángelme nagyságához, melyet egy furcsa, félszeg és hóbortos emberke hordozott magában. Nagyszerű volt az alakítás színészileg is, az áriák és az opera-szerűen kidolgozott mozdulatok a gyakran állóképpé merevedett pózok terén is. A helyszínek szimbolikusak voltak még akkor is, mikor interieurt ábrázoltak. Az egész művet belengi egy 19. századi pátosz, mégsem érezzük giccsesnek vagy érzelgősnek. A múlt századforduló zaklatott mozgalmasságát a nagy formátumú modern balett érzékelteti. A helyszínek szinte lecsurognak, mint a fény, a felső vetítőről a felső színpadon keresztül az alsóra. Az intimebb jelenetek a felsőm zajlanak, a tömegek az alsón nyüzsögnek. Szerbia vad hegyei, Prága, Budapest, Párizs, New York, Chicago, vagy a Niagara vízesés, a helyszín, mindenütt jelen vagyunk, benne vagyunk a képben.
Megjelennek a tudós nagy ellenfelei, konkurensei és akadályozói is.
Edison csúnyán leszerepel előttünk. Hangsúlyozza a szerző az amerikai gőg pusztító és lekicsinyítő működését is: aki a Balkánról jön, az nem érvényesülhet érdemei szerint. Mégis ő az, aki a természet energiáját az ember szolgálatába állítja a Niagara vízesésre épített erőművel. A világ hatalmasai természetesen alantas hatalmi harcaikban akarják zsenijét fölhasználni, maga Lenin is megkörnyékezi, de ő elhúzódik a háborúk támogatásától, a világtól.
Magányosan és szegényen hal meg, nem tudja legnagyobb csodáit megvalósítani. A végszó elmondja róla, hogy terveit 80 kiló aktában vitték el halála után titkos helyre állami megbízásból. Lassan mégis látjuk megvalósulni mindazt, amit csak papírra tudott álmodni.
Nagyon komoly, nagyon szép darabot láttunk rock and roll ritmusban előadott modern táncokkal, áriákkal és mindezt egy óriási látványosság keretében.
Máskor is hozzanak ilyet Szentesre, de gyorsan építsünk hozzá egy gyönyörű stadiont!
Dr. Papp Erzsébet
