– 1973-ban 10 éves voltam – mondta Tóth Tibor a Horváth Mihály Gimnázium pedagógusa 2023. július 2-án Szentesen a Tóth József színész szülőházánál.
– Ekkor epekedve figyeltem, ahogy a nagyok a 7-esek és a 8-osok készültek kedvenc tanárommal, Molnár Imrével arra, hogy 1000 km-t kerékpározzanak Petőfi nyomában. Ennek az élménynek nagy hatása volt abban, hogy 8 évvel később komolyan elkezdtem kerékpártúrázni, és a mai napig tekerek.
A 200-as irodalmi évforduló alkalmából – 200 éve született Petőfi, Madách, a Himnusz és Tóth József országos hírű szentesen színész – egy régi álom megvalósításából táplálkozva Szentes – Kiskőrös – Alsósztregova – Szatmárcseke – Szentes útvonalat tette meg kerékpáron, amely közel 1000 km.
– Tíz nap alatt akartam ezt a távot letekerni, de az utolsó előtti napon Nagy Péter támogatásával, aki olyan jó tempót diktált és buzdított, hogy két napi távot sikerült megtenni és 171 km tekerés után egy nappal hamarabb hazaértünk.
– Most, hogy megtapasztaltam, milyen egy ekkora túra megtétele, minden tiszteletem Cseuz Lacié, mondta megfáradt mosollyal az arcán Tóth Tibor.
1. nap – vasárnap
Tomi öcsémmel reggel fél 9-kor indultunk Szentesről Tóth József szülőházától. Szép időben haladtunk Félegyházáig, ott tartottunk egy nagyobb szünetet. Majd elég nagy ellenszélben haladtunk tovább. Volt egyszer, amikor megviccelt minket a GPS, mert kerékpárosra állítottuk és bevitt minket egy földútra, ami egy homokút volt itt a Bugac dűnéi között, úgyhogy nem tudtunk arra menni, vissza kellett fordulnunk, így az 1. nap egy kis kerülővel 113 km-t kellett megtennünk. Kiskőrösön megnéztük Petőfinek a szülőházát, meg egy emlékmúzeumot. A helyi termálcampingben sátorozunk.
2. nap- hétfő
Ma egy hosszú menetelésünk volt, 117 km-t kellett megtennünk, miközben eljutottunk Kiskőröstől Tóalmásig. A legnagyobb nehézség az útviszonyokkal volt, mert olyan utakon voltunk kénytelen menni, ahol elég nagy forgalom volt, kitiltva nem voltunk, de bizony nagyon kellett figyelni, úgyhogy örültünk, amikor le tudtunk térni. A szél sem volt a barátunk, inkább szembe fújt. A nap érdekessége az volt, hogy Tápiószentmártonon megnéztük a Kincsemhez kötődő dolgokat. Innen Tóalmásig haladtunk, megvolt az első durr-defektünk, amit nekünk kellett elhárítani. Végül megérkeztünk Tóalmásra, egy strandcampingben táborozunk ismét.
3. nap – kedd
A 2. nap este Tóalmáson csatlakozott hozzánk Bohács Zoltán a Dunakanyarban élő, volt gimnáziumi osztálytársam. A 3. nap reggel kitartásból kellett próbát tennünk, hiszen esőre ébredtünk, esőben kellett összepakolnunk és bizony reggel fél 9-től délután fél 1-ig kisebb nagyobb esőben, esőkabátban kellett az utat megtennünk. Ez azért kellemetlen, mert nem tudja, az ember, hogy meddig tart ez az állapot, másrészt pedig az esőkabátban beizzad az ember. Lassan elhagytuk az Alföldet és a Zagyva völgye melletti gáton, a kerékpárúton haladtunk fölfelé. Belekóstoltunk a Mátra és a Cserhát dimbes-dombos oldalaiba is és így érkeztünk meg Salgótarjánba. Itt a szállásunk egy gyerektáborban, hangulatos helyen van, ahol külön örömünkre még vacsorával is vártak bennünket. A 3. nap 95 km-t teljesítettünk.
4. nap – szerda
Szerdán Salgótarjánból indulva egy körtúrát csináltunk Szlovák területre, Alsósztregova volt a cél. Nagyon szép napsütésben haladtunk, Szlovák területen nagyon jók az utak. Egy nagyon érdekes hídon mentünk keresztül, kishatárátlépő hídként építették és Madáchról nevezték el. Alsósztregován megnéztük a Madách emlékhelyet, meg a Madáchék kúriáját. Madách Imre ebben a kúriában született és itt is halt meg. A kúria az 1430-as évektől a Madách család birtokában volt. Ma nagyon jó utunk volt, kevesebbet mentünk, de összességében 405 km-nél tartunk. Szállásunk Salgótarjánban van, még mindig az ifjúsági táborban táborozunk. 5. nap reggel innen indulunk.
5. nap – csütörtök
Az 5. napunk az áttörések napja volt, át kellett törünk a Zagyva völgyéből a Sajó völgyébe kellett átjutnunk. Ehhez meg kellett kerülnünk a Mátrát és a Bükköt. Tulajdonképpen csak az oldalnyúlványokon kellett keresztül menni, de bizony néha elég meredek emelkedők és utána persze lejtők követték egymást. Az utunkat nehezítette, hogy amíg az Alföldön hétágra sütött a nap, addig itt 4-5 órát esőben áztunk, ebből 2 órát úton voltunk. Jóbarátunkhoz Federer Pistához érkeztünk Kazincbarcikára, nála kaptunk menedéket és jó vacsorát, baráti szót. Közben az 5. nap végére elértük, teljesítettük az 500 km-t.
6. nap – péntek
Ma egy hosszú, 120 km-es szakasz várt ránk. Az volt a cél, hogy Kazincbarcikától Nyíregyházáig eljussunk. Tulajdonképpen a Sajó völgyéből indulva a Hernádot keresztezve, majd a Tiszán átkelve egy komppal jutottunk el Nyíregyházára. Fent a Sajó völgyében nehéz volt a közlekedés, hiszen a völgyet uralja egy kétszer 2 sávos út, amit kikerülni, megkerülni, mellette haladni kerékpárral meglehetősen nehézkes volt. A Google tervezőprogramja is helyenként cserbenhagyott bennünket, hiszen felvitt bennünket olyan mezei utakra, a hegy oldalába, ahol szó szerint nyakig ért a fű, tehát használhatatlanná vált. A társaság is kicsit megváltozott, Zoli barátunk másfelé vette az irányt, Losoncra ment egy másik barátjához. Az öcsém is este már továbbment Szolnokra, én pedig Dávid fiamnál aludtam Debrecenben. Reggel indulunk vissza közösen, és egy új társasággal indulunk neki az útnak. Tehát nagyjából 120 km-t haladtunk. Az időjárásra panaszunk nem lehetett. Kicsit felhős volt, ami kerékpározásnál néha jólesik. De egész nap kellemes, napos idő volt. Egy kis malőr miatt az utolsó egy órában egy nagy vágtát kellett levágni, hogy az utolsó vonatot még el tudjuk érni. Tulajdonképpen a 6 nap leggyorsabb rész idejét produkáltuk, de elértük a vonatot.
7. nap – szombat
A 7. napon új kísérőim lettek, Dávid fiam és a lányom Fanni csatlakozott hozzánk a párjukkal, Szandival és Péterrel. Nyíregyházától indultunk a Nyírség meghódítására. Kb 100 km-es utunk volt, mire felértünk Szatmárcsekére. Bizony a Google tervezővel itt is voltak problémáink, mert kerékpárút címen bevitt minket egy olyan homokos útra, ahol 4 km-t kellett menni a homokon. Az első pár száz méteren tudtunk haladni, de aztán helyenként tolni kellett. Így kénytelenek voltunk visszaváltani autós üzemmódba, és így jutottunk el a célunkhoz. Érdekes módon nagyon jó minőségű kerékpárutakat találtunk errefelé. A nap legnagyobb élménye a Felső Tiszával való találkozás volt. Este meg is fürödtünk és élveztük a Felső Tisza gyors sodrású vizét. A szatmárcsekei temető meglátogatását holnapra halasztottuk.
8. nap – vasárnap
A mai nap reggelén látogattuk meg Kölcsey síremlékét, ez valószínűleg a család közös síremléke egy nagyon érdekes temető közepén. A temető arról híres, hogy itt úgynevezett csónakos fejfák vannak mindenhol, ez talán egy régi hagyománynak a maradványa. Ugyanis a környéken nagy mocsárvilág volt, sokszor csónakkal kellett elvinni a halottat a temetőig, mert olyan mocsaras, vizes volt a terület bizonyos vízállásnál. 50 éve csak úgy lehet ide temetkezni, ha vállalja, hogy ilyen csónakos fejfát készíttet. Ezután megnéztük a Túrisvándi kis vízimalmot, ez a holt Túron még ma is üzemelő kis vízimalom, hát ma inkább látványosság, mint gyakorlati malomként üzemel. Utána elég hosszú út várt ránk, mert Debrecenbe kellett eljutni. Ez 117 km volt. Nem is mindenki vállalta be, voltak, akik közülünk Mátészalkáig az első 40 km-t tették meg kerékárral, onnan vonattal mentek tovább. Mi a törzsgárda, Nagy Péter és én együtt mentünk szép, széles kerékpárutakon Debrecenig. A nap végén sikerült meleg fürdőbe is eljutnunk, ami jó lazítási lehetőség volt a kifáradt izmoknak.
9. nap – hétfő
Debrecenből indulva 171 km tekerés után 2023. július 10-én 19 óra 4 perckor megérkeztünk Szentesre a Tóth József Színház és Vigadó elé.
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29