A HSZC Szentesi Zsoldos Ferenc Technikum kilencedik évfolyamos rendész és fodrász tanulói a tanév utolsó napjaiban közös tanulmányi kiránduláson vettek részt. Úticéljuk a Velencei-tó volt kápolnásnyéki központtal. A kiránduláshoz a MÁV ingyenes utazást biztosított a 39 főből álló csoport számára. Az első nap délutánján a diákok és kisérőik megismerkedtek a táborhellyel, a közeli szabadstrandon fürödtek a Velencei-tóban és felfedezték Velence Korzó sétányát és bevásárlóközpontját. Az estét egy születésnappal egybekötött, vidám hangulatú „welcome” party-val zárták.
Másnap reggel az egész csapat korán biciklire pattant hogy körbe kerekezzék a tavat. A hőség ellenére mindenki hőseisen tekert, ki gyorsabban, ki lassabban. Több rövidebb pihenő mellett a pákozdi Katonai Emlékparkban hosszabb időt töltöttek el. A diákok a tanárok ajánlására önállóan tekinthették meg a park látványosságait, többek között a pákozdi csata Emlékkiállítást, a Mártírok Emlékpontját, az Obeliszket, Vilmos Huszár szobrát, az I. világháborús barakot és lövészárokrendszer, sőt néhányan kipróbálták a repülőgép szimulátort is. A park azonban nem csak a történelmi látnivalókat kínált a diákoknak. Azok, akik alaposan körülnéztek az Obeliszkről, megcsodálhatták a Velencei-tó és a Velencei-hegység csodálatos földrajzi környezetét egy teljesen más nézőpontból, mint ahogyan kerékpározás közben látták. A diákok és a kísérő tanárok egymást bíztatták az út hátralévő részében, némelyeket türelemre intve, másokat biztatva. Jókedvüket azonban sem a fáradtság sem a többszöri technikai probléma (leeső láncok, kilyukadt, kifordult gumik, stb.) sem tudta elrontani. Végül délután négy óra körül érkeztek vissza a szálláshelyre egy kicsit megfáradva, de élményekkel gazdagon feltöltődve. Vacsi után az elmaradhatatlan záróbuli vette kezdetét, amelybe egy más iskolából érkező középiskolás osztály is bekapcsolódott a diákok legnagyobb örömére.
A hazautazás napján újra korán volt ébresztő a táborlakók számra, mert a „Vonat nem vár”, és még rendet rakni, csomagolni is kellett előtte. A tábort fájó szívvel elhagyó diákok búcsúzkodtak újonnan megismert barátaiktól, de indulni kellett. A hazaút szintén zökkenőmentesen zajlott. Aki még eddig nem járt a KÖKI-n, visszafelé már az is tudta, hogy hol kell majd átszállniuk a szegedi gyorsra, és hogy Félegyházán sietni kell, hogy elérjék a csatlakozást. Azok, akik nem aludták végig az utat – mert voltak többen is akik addigra már nagyon elfáradtak- , már elkezdték tervezgetni a jövő évi kirándulást, ami azt bizonyítja, hogy a kirándulás elérte a célját: a diákok nem csak történelmi és földrajzi tudásokat bővítették, nem csak izmaikat erősítették, de élményekben gazdagon tértek haza.
