Elindult a szentesi Tisza-hídfő védelmi létesítményeinek, az 1944-ben Szentes térségében folytatott harcok tárgyi emlékeinek, hadtörténeti örökségnek minősülő tárgyaknak és hadisíroknak hadtörténeti régészeti módszerekkel történő kutatási és együttműködési programja, ezért az első kutatási helyszínen tájékoztatták a sajtó résztvevőit.
Egy 1962-es légifelvétel (képek között megtalálható) segítette a védvonalak pontos helyének azonosítását – tudtuk meg Kollár László főtörzszászlóstól.
Az első leletek között feliratos üvegdarabok, kézigránát végek és egyéb kisebb még azonosítás előtt álló tárgyak kerültek elő. Csaknem féléves a most elinduló kutatási program, ezért mindenkit óva intenek a magán „kincskereséstől”. Ha mégis szeretne csatlakozni a kutatási programhoz, akkor a Koszta József Múzeum munkatársa felvilágosítással tudnak lenni, és akár segíthet is feltárásban a szakemberek irányításával.
A szentesi hídfő és kutatása:
A szentesi hídfő jelentős szerepet játszott az 1944. évi magyarországi harcokban, az alföldi páncéloscsata során 1944 októberében súlyos harcok dúltak a hídfőért. A tiszai átkelő kulcsszerepet játszott a Tiszántúlról visszavonuló magyar és német csapatok szempontjából.
A település, illetve a tiszai hídfő védelmére a város határától 1 km-re, valamint a Szentes és Csongrád közötti Tisza-híd közvetlen térségében védelmi vonalakat hoztak létre. A védelmet a tágabb hídfőben Tomka Emil őrnagy parancsnoksága alatt a 2/I. huszárosztály, a szűkebb hídfőt pedig Idrányi Ferenc alezredes vezetése alatt a 2/II. huszárosztály védte. Az arcvonal hossza 27 km volt, így a 2/I. huszárosztály a rendelkezésre álló erőkkel csupán a főbb utakat tudta zárolni. A várost 1944. október 8-án érték el a szovjet csapatok. A fokozódó szovjet nyomás hatására a védők harcolva kezdték meg visszavonulásukat és a hídfő kiürítését. A város utcáin is súlyos harcok zajlottak, a honvédeknek több szovjet páncélost sikerült közelharcban is megsemmisíteni. Miután a szovjet 228. lövészhadosztály részei Csongrádtól néhány km-re délre átkeltek a Tiszán, a hídfőt fel kellett adni.
A kutatás célja:
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezdeményezése egy komplex, levéltári, térképtári forrásokra támaszkodó, hadtörténeti régészeti módszerekkel folytatott tudományos igényű kutatómunka, amely a még meglévő állásmaradványok vizsgálatát, részleges feltárását, illetve adott hadtörténeti események helyszíni beazonosítását, emlékeinek terepi kutatását tűzi ki célul. A program szerves része a szentesi hídfőben hipotetikusan fellelhető katonasírok, temetési helyek felkutatása, a Szentes-környéki katonatemetők, hősi parcellák állapotának felmérése.
A kutatás várható eredményei és hasznosításuk:
– a még látható álláselemek felmérése, lokalizálása, szükség esetén lőszermentesítés kezdeményezése;
– szórvány hadisírok felkutatása, szükség esetén exhumálás és újratemetés;
– a kutatás eredmények rendszeres online ismertetése;
– katonatemetők, hősi parcellák, katonasírok rendbetétele, hősi emlékmű, emlékhely létesítése a hídfőben.
A kutatócsoport tagjai:
– Dr. Polgár Balázs ha., HM HIM Hadtörténeti Múzeum, Hadirégészeti Részleg, részlegvezető
– Kollár László főtörzszászlós , MH Altiszti Akadémia, Altisztképző Központ, kiemelt kiképző zászlós
– Aranyossy-Péter Máté ha., HM HJM Hadisírkutató és Hősiku1tusz Igazgatóság, Belföldi Hadisírgondozó Osztály, főelőadó
– Kulcsár Viktor ha. HM HIM Hadtörténeti Múzeum, Hadirégészeti Részleg, főelőadó
– Papp Ferenc ha. HM HlM Hadtörténeti Múzeum, Hadirégészeti Részleg, főelőadó
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29