In memoriam Horváth György
(1955–2022)
( A gyász sosem múlik el, csak az élet körbe nővi )
Üres lett egy szék a medence partján….. most kaptam-kaptuk a megdöbbentő hírt, hogy a szentesi vízilabda történetének legjobb (válogatott) kapusa, mindenki „Gyuri bácsija” immár az „égi medencében” pólózik tovább. Ilyenkor elpattannak a lélek húrjai,……… Az egyik szemünk sír, mivel örökre elment, de a másik szemünk nevet, hiszen évekig közöttünk volt. Köszönjük, hogy ismerhettünk !! Most le kellene írni a leírhatatlant, megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, hogy végleg és túl korán elmentél Gyuri. Tudom, hogy akik ott vannak fent, azok is mérgesek, hiszen nem vártak Téged, Gyuri ki ül majd mellettem a széken …?! Kosztolányi csodálatos szavaival búcsúzok most Tőled, „ Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s min fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. ”
Üres lett egy szék a medence partján… Példaértékű-lélekemelő történeted Budapestről indult, ahol az általános iskolát végezted el, majd tanulmányaidat Szentesen a 603. Ipari és Szakmunkás-képzőben folytattad, ezt követően a Vízmű vállalatnál helyezkedtél el. Dr. Rébeli „Józsó bá” edző kezei alatt bontogattad szárnyaidat, majd Dr. Tóth Gyula mesteredző válogatott (Faragó-Csapó-Gerendás,.stb) kapust „faragott” belőled, s lettél a legendás Vízmű hálóőre. A nagy idők tanújaként átélted a Ligeti régi 50-es medence varázslatos hangulatát, az emlékek polcát leporolva, oldalakon át lehetne felidézni a csodálatos történeteidet, s nézni az immár meg sárgult fényképeidet. A sikereken túl a vízilabdától életre szóló barátságokat is kaptál, s természetesen ott volt melletted szeretett családod is Jelentős sikereket értél el a medencében, hiába csábítottak neves Klubok, (pont úgy, mint Soóst), nem hagytad el Szentest, hiszen tudtad, a CSAPAT nélkülözhetetlen fogaske-reke voltál és Neked szólt (a 33-as medencénél) a kb. 1000 fős szurkolói taps-bíztatás, még mindig hallom, szép volt Gyuri, valóban szép volt. Az 1980-as Kupát elhódító Vízműnek, valamint az Európai Kupa döntőt játszó csapat „pilléreként”, innen is jár az elismerés Neked. Sportpályafutásod után, vállalkozó voltál majd kapusedzőként ténykedve, nem szakadtál el a vízilabdától olyannyira, hogy minden mérkőzésen ott ültél egy széken, de ez a szék immár üres lett…., Most már volt csapattársaiddal is újra találkozol az ”égi medencében”, milyen borzasztó mindezt múlt időben leírni, belegondolni, hogy Józsó bával, Bódival, Kucserával Mezeivel, Soóssal, Kuruczzal fentről szurkolsz tovább Szentesért és dobáljátok a labdát, mert mint a Vízmű „utolsó mohikánjaiként” az életetek, a szentesi póló volt !!!
Üres lett egy szék, a medence partján…… Gyuri nem is búcsúzhatok-búcsúzhatunk Tőled másképpen, köszönünk mindent, hogy Szép volt Gyuri, Hajrá Vízmű! Nyugodj békében!
(Október 12-én a Kálvária temetőben, 12 órakor veszünk végső búcsút Gyuri bácsitól, Ámen).
A szentesi pólósók és a Klub nevében írta: Dr. Dömsödi József
