Papp László dr. (Szentes, 1905. január 4. – Budapest, 1989. január 28.) Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes magyar birkózó, ügyvéd, mesteredző, szakíró, sportvezető. 1928-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált. 1928-1934 között Budapesten joggyakornok, 1934-1938 között a Pestvidéki Törvényszéken bírósági jegyző, majd titkár. 1938-1942 között Gödöllőn, illetve Újpesten járásbíró, 1942-1945 között a Pestvidéki Törvényszéken bíró, 1945-1949 között Szentesen a Csongrád megyei Földhivatal vezetője, a helyi földreform irányítója. 1949-1956 között a Pest Megyei Bíróság tanácselnöke, 1957-1971 között a Legfelső Bíróság bírája. 1971-től az FTC jogtanácsosa.
1923-1944 között a Magyar AC (MAC), a Magyar Atlétikai Club igazolt versenyzője. Az olimpiát követően sérülés miatt nem versenyzett. Ökölvívó a Ferencvárosi TC szakosztályában. 1932-ben, kisnehézsúlyban a Ferencvárosi TC súlyemelőjeként országos bajnokságot nyert. 1951-ben a Testnevelési Főiskolán birkózó szakedzői oklevelet szerzett. A MAC 28. klubbajnoka, 1925-1934 között 15-szörös magyar válogatott. 1935-1944 között a birkózó válogatott szövetségi kapitánya. 1935-1970 között a válogatott mellett a Bp. Kinizsi, majd a Ferencvárosi TC birkózóit oktatta. 1961-ben mesteredzői címet kapott.1945-1949 között Szentesen edzősködött; 1949-1970 között az FTC birkózó szakosztály vezető edzője, közben 1950-1955 között. birkózó válogatott keretedzője. A Magyar Birkózó Szövetség (MKSz) edzőbizottságának elnöke, 1970-től az FTC elnökségi tagja, 1970-1973 között az FTC Módszertani Osztály vezetője. Az FTC örökös tagja, 1984-ben az FTC Aranydiplomása
