120 éve született
Németh László (Nagybánya, 1901.-Budapest, 1975.) író, drámaíró, műfordító.
Budapesten a Medve utcai általános iskolában tanult, majd gimnáziumi tanulmányait a Kemény Zsigmond és a Toldy Ferenc főreáliskolában végezte. Bölcsésznek készült, de átiratkozott az orvoskarra és fogorvosi diplomát szerzett 1925-ben. Cselédkönyves orvos lett a Szent János Kórházban. 1926-ban fogorvosi rendelőt nyitott, majd iskolaorvosi állást is vállalt.
A Nyugat novellapályázatán 1925-ben Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyert.1927-től a Napkelet munkatársa, itt jelent meg első regénye 1929-ben az Emberi színjáték. Betegsége miatt fogorvosi pályáját elhagyta.
1932-ben Tanú címmel lapot indított, melyet egyedül ő írt és szerkesztett.17 kötete jelent meg 1937 tavaszáig. 1934-35-ben a Magyar Rádió irodalmi osztályát vezette.
1939-től 1942-ig Móricz Zsigmond mellett dolgozott a Kelet Népe szerkesztésében.
A II. világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar csillag munkatársa volt.
A német megszállás alatt Felsőgödön, Szilasbalháson, és Budapesten élt. Budapest elfoglalása után Békésre költözött.
1945-48 között főgimnáziumi óraadó tanár Hódmezővásárhelyen.
József Attila-díjjal tüntették ki 1952-ben Tolsztoj Anna Kareniná-jának fordításáért. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, melynek összegét a hódmezővásárhelyi gimnázium könyvtárának adományozta. 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1965-ben Herder-díjjal jutalmazták. 1975-ben hunyt el.
Főbb művei:
Emberi színjáték (1929), Gyász (1935) Bűn (1936) Iszony (1947) Égető Eszter (1948) Irgalom (1965).
Megjelentek drámái és esszékötetei is.
