Magyarországon az első költészet napi megemlékezést 1956 júniusában tartották. 1…

Magyarországon az első költészet napi megemlékezést 1956 júniusában tartották. 1964-től József Attila születésnapja, április 11-e vált a magyar líra emléknapjává. Az országban számos helyen felolvasások, zenés-műsoros estek, iskolai ünnepségek zajlottak ezen a napon. Sajnos az idén nem tudunk méltó módon, közönség előtt ünnepelni, ám néhány költemény erejéig könyvtárunk is szeretne hozzájárulni a nap a hangulatához. Alább három szentesi költő versét adjuk közre.

Temesváry Kriszta (1905-1988) „Mátra alján, falu szélén”, Abasáron született, de a 2. világháborút követően Szentesre költözött. A Horváth Mihály Gimnázium történelem-magyar szakos tanára volt. Versei a napilapok hasábjain és két önálló kötetben jelentek meg.

PATAK A FALU ALATT

Azt szeretném, ha látnád. Kertek végén, a falu alatt
fekete tükrös köveken siklik hűvösen. Nemrég havat
dobott vizébe az első játékos, ifjú tavaszi szél.
Lenn a faluban süt a nap és sárga, pelyhes kiskacsák mártogatják
apró piros lábaikat kedveskedőn gyöngyös vizébe.
Túl a malom alatt
zengve, zenélve hull
ezernyi gyémántszemre törve pazar vize le a zúgóba,
munkát vállal, dalol és imádkozik.
Dalol és csönd van körülötte,
virágos rét és néhány fa a parton.
Úgy szeretném, ha látnád. Én ebben a faluban születtem,
a patak mentén gyakran sétáltam le a rétre,
tudtam, a hegyek fölött lakik az Isten,
és mosolyog fentről, fénylőn mosolyog.

(1942)

Nagyajtósi István (1908-1989) a Horváth Mihály Gimnázium francia-magyar szakos tanára volt. Halála után kolléganője, Bácskai Mihályné gyűjtötte csokorba a tanár úr verseit, s adta ki „Hess öregúr! Nagyajtósi István versei” címen.

KORA TAVASZ AZ ÁRTÉRBEN
(Halott anyámra emlékezve)

Az út nem visz le a folyóra,
a víz elállta. A füzek
az árvízben bokáig állva
hordozzák barkaterhüket.

Szárazon áll a gát, a lába
tocsog csak épphogy. Két gyerek
egy félszigetkén ül halászva,
s egy csónak jár a fák megett.

Itt most nem kell „legény a gátra”,
nyugodtan állsz a táj felett…
Bár lelkemben lehetne gátja
a fájdalomnak! Szenvedek.

(1965)

Paulovics Tamást sokan ismerik és kedvelik Szentesen. Úszóedző, versmondó, a Krúdy Gyula Baráti Kör elnöke, de költői egyéniségével is felhívta magára a figyelmet. Két önálló verseskötete jelent meg. Itt „A hajnalról és az alkonyatról Szentes szép városában” című kötetéből idézünk.

BÚCSÚZÁS

Ha vége lesz a hosszú télnek,
zöld márciusi szélben díszbe öltözöm.
Kiszáradt lelkem borral öntözöm,
más vidékre – végtelen mezőkre költözöm.
De őszi estéken a Krúdy-barátok poharából
égig száll az ének,
vidáman őrzik emlékem
az őszülő korhely legények.
Földhöz csapott poharuk kacaja,
harsányan csapódik az égnek.

(2011)

(forrás: Szentesi irodalmi emlékei)

Forrás