Az 1848-49-es szabadságharc Aradon kivégzett tizenhárom honvédtisztjére emlékeztek az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred katonái és honvédelmi alkalmazottai Damjanich Jánosnak, a laktanya névadójának mellszobránál.
Korsós Sándor főtörzsőrmester ünnepi gondolatait azzal zárta, hogy „Október hatodika nem a harag, mint inkább a dac, és mindenek felett a mártíroknak kijáró tisztelet kifejezője: olyan hősök tisztelete, akik megértették a kor, 1848-49 feladatát és vállalták azt. Olyan magyar és idegen nemzetiségű férfiak halálának gyásza, akik a magyar függetlenség ügye mellett a világszabadság eszméiért is küzdöttek. Merítsünk erőt az aradi vértanúk hazáért, embertársaikért tudatosan, megfontoltan hozott áldozataiból, emberi nagyságuk szolgáljon példaként.”
A rendezvény befejező részében Seres József alezredes és Bernátsky László törzszászlós az ezred nevében, Baráth Mária és Ráfael Péterné honvédelmi alkalmazottak a HODOSZ nevében koszorúkat, a Hídépítő Zászlóalj katonái pedig mécseseket helyeztek el a honvédtábornok szobra előtt.
