100 éve, 1920. április 27-én született dr. Szalva Péter (1920-2002) növénynemesítő, szakíró, a szentesi Kertészeti Kutató Állomás alapító-igazgatója.
Szülei Szalva Péter és Sipos Franciska kertészek voltak. Anyai nagyapja Sípos László egyike volt a bolgárkertészet szentesi meghonosítóinak. A Szalva szülők mindhárom gyermekükből diplomás embert neveltek. Emléküknek tisztelegve vállalta fel később a bolgár eredetű termesztéstechnológiák és fajták összegyőjtését, rendszerezését és továbbfejlesztését.
Péter a hat elemit a Szent Erzsébet római katolikus iskolában járta ki. Már akkor kitűnt szorgalmával és tudásvágyával. Gyermekként tehetséges sakkjátékos volt, az asztalitenisz pedig idős koráig nagy szerepet játszott az életében – előbb sikeres versenyzőként, majd sportegyesület működtetőjeként.
Gyermekkora és első ifjú évei a kertészek nehéz munkájával teltek, amiből eleinte kitörni vágyott. 1940-ben Rózsahegyi színésziskolájában tanult, majd Szentkuthy Péter néven Veszprémben és más vidéki színházakban, valamint Budapesten a Vígszínházban játszott.
Későbbi feleségével, Juhász Erzsébettel vándorszínészként találkozott Székesfehérváron 1945-ben. Egy év múlva házasságot kötöttek. Erzsike türelmes és áldozatkész társa lett a lobbanékony, maximalista fiatalembernek. Mivel a színészetből nem lehetett megélni, a családi hagyományt követve kertészkedni kezdtek Szentesen.
Péter 1949-ben Somos András (1911-1996) egyetemi tanár biztatására Budapesten egy év alatt szakérettségit tett, majd megkezdte a felsőfokú tanulmányait a Kertészeti Fôiskolán. Egy év múlva Erzsike is követte – ő az Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatója lett, ahová később Péter is átigazolt a főiskoláról. 1955-ben szerezte meg a biológusi diplomát, de már előtte is szorgalmazta egy kertészeti kutató bázis létrehozását Szentesen. Ebben a tanács mezőgazdasági osztályán Mészáros Sándor lett a támogatója.
Szalva Péter 1955. február 1-jén alapította meg voltaképp a semmiből indulva a Szentesi Kutató Állomást, amelynek a viszontagságos kezdetektől negyedszázadon keresztül igazgatója, növénynemesítôje, tudományos kutatója volt. Felesége egy évvel később szakbiológusként végezve csatlakozott hozzá, és precíz alaposságával segítette a férje alkotó munkáját. A fenntartás nehézségét jelzi, hogy ez idő alatt 12 különböző munkáltatójuk volt – ugyanakkor az intézet eredményeit a különféle hazai kiállításokon odaítélt 7 nagydíj, 18 tiszteletdíj, 64 aranyérem, 81 egyéb díj, külföldön 350 különféle elismerés bizonyította, melybôl 129 aranyérem volt.
Szakirodalmi munkásságának eredménye 9 szakkönyv, 64 tudományos közlemény, 60 ismeretterjesztô kiadvány, több rádió- és televízió interjú. Ilyen sokrétû alkotó tevékenység közben jutott ideje a gyakorló kertészekre, akiknek mindvégig tanácsaival, elôadásaival segítette munkájukat. Lokálpatrióta szellemiségét jelzi, hogy a mintegy 40 általa jegyzett állami minősítésú fajta mindegyikének a nevébe belefoglalta a „szentesi” jelzőt.
Aktívan részt vett a szakmai közéletben. A Magyar Agrártudományi Egyesület Csongrád megyei Kertészeti Szakosztály elnöke, MTA Dél-alföldi Szakbizottság tagja, a MTA Növénynemesítô Szekció tagja, a Magyar Növénynemesítôk Egyesület tagja volt.
Egész életében rendkívül kitartó volt, puritán, szinte aszkétikus életet élt, és folyamatosan képezte magát. A Kertészeti Egyetemen 1962-ben doktorált, majd 1969-ben A karalábé korai termesztésének agrotechnikája címû értekezésével a mezôgazdasági tudományok kandidátusa lett. 1980-tól „adminisztratíve” nyugdíjba vonult, de még több mint egy évtizeden át folytatta a tudományos kutatói munkát és az eredmények publikálását. 1985-ben megszerezte a mezôgazdasági tudományok doktora minôsítést, 1992-ben a Kertészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárrá választotta.
A technika fejlődését mindenkor nyomon követte, és ebben sem elégedett meg a középszerrel. Hasselblad kamerával fotózott, videó-stúdiója a szegedi körzeti TV berendezésével vetekedett. A 90-es évek közepétől a számítástechnika kihívásai sem hagyták hidegen, amelyben e sorok írójának is része lehetett.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el – ezek közül csak néhány: a Magyar Rádió nívódíja (1962), Bécs város polgármesterének diplomája (1963), ~ aranyérme (1972) , a Munka érdemrend ezüst fokozata ((1966, 1778), Szentes város fejlesztéséért (1969), Hamburg város kitüntetô diplomája (1973), Bécs város állami díja arany fokozat (1974), Erfurti Kertészeti Világkiállítás 2 aranyérem (1977), Csongrád megye Alkotói díja (1979)
Szalva Péter 1995-ben Szentes város díszpolgára lett. Ugyanebben az évben növénynemesítői életművét a Fleischmann Rudolf-díjjal ismerték el. Feleségével a Tóth József utca 30. alatti házukban kutatási eredményeiket dokumentáló igényes emlékszobát, illetve laboratóriumot rendeztek be, a kertjülben illetve a ház előtti kis parcelláben pedig különleges növényeket gondoztak. Nagy akarással igyekeztek a megőrzött képi- és videó-dokumentumokat is rendezni.
Az ezredforduló után egészsége megromlott. 2002. február 6-án hunyt el Szentesen. Sírja a Kálvária temetőben a díszpolgárok parcellájáben van. Hűséges társa 4 évvel élte túl, ez alatt fő feladatának tekintette hogy férje és közös munkásságuk emlékei méltó helyre kerülhessenek. Ezekből a Koszta József Múzeum 2013-ban Szalva Emlékszobát rendezett be, és kiadvánnyal emlékezett a bolgárkertész hagyományokra. Vidovics Ferenc munkája őrzte meg az egykori emlékszobákat: www.netmuzeum.hu – érdemes kipróbálni.
2010-ben az általa alapított kutatóállomás bejáratánál domborműves emléktáblát helyeztek el tisztelői. 2015-ben a Képviselő-testület a Kurca Eszperantó hídtól a Kutatóig terjedő bal partszakasz sétányát róla nevezte el.
További részletek a mellékletekben, illetve dr. Horváth György: Volt egyszer egy kutató című 2004-ben kiadott könyvében, mely ez e-Könyvtár gyűjteményéből Szalva Péter számos munkája mellett letölthető – http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=37146
———–
Régebbi bejegyzések a Szentes élete régen – képekben, dokumentumokban FB-csoportban:
Paprikaszedő lányok a Szentesi Kutatóban – Kuklai Árpád, 2019. február 6.
Szalva Péterre emlékezve – Kuklai Árpád, 2019. március 13.
Hol járunk? – Éva Juhász, 2019. március 28.
Asztali tenisz klub a Kutatóban – Katalin Ökrös, 2020. Április 3.
A Kertészeti Kutató központi épülete az 1950-es években – Kuklai Árpád, 2019. március 13.
Dr. Szalva Péter virtuális emlékszoba a www.netmuzeum.hu oldalon – Vidovics Ferenc, 2019. április 11.
———–
A nap és a hónap más évfordulói Labádi Lajos (1953-2019) munkái nyomán – http://www.szentesinfo.hu/mozaik/netszemle.htm // http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2020/calendar/evfordulonaptar-04.htm#27
