1921. január 21-én a szentesi közgyűlés határozatot hozott egy, a Nagy Háborúban elesett helyi lakosok emlékét őrző, maradandó emlékmű felállításáról, és döntöttek a Hősök erdejének létrehozataláról is. Ez utóbbit dr. Vajda Antal ügyvéd, városi képviselő, az Alföldi Újság szerkesztője kezdeményezte, aki tartalékos hadnagyként maga is végigküzdötte a világháborút. Indítványának lényege az volt, hogy egy alkalmas területen annyi fát ültessenek, ahányan elestek a háborúban, s folyamatosan pótolják, ha valamelyik fa kipusztulna.
Anyagi okokból azonban gyakorlati lépéseket ekkor még nem tettek az ügyben. A terv 1926-ban vetődött fel újra, amikor Horthy Miklós egy beszédében ebből a célból országos mozgalom megindítását szorgalmazta. Scherg Károly már ekkor közzétette a tervét, melynek megvalósítása 1932. november 7-én vette kezdetét. Ekkor az akkori huszárlaktanya mögött lévő 8 holdas területre facsemetéket ültettek Scherg Károly tervei alapján, aki biztosította a fák nagy részét is. A Hősök Erdejének lényege, hogy annyi fát ültessenek, amennyi szentesi életét vesztette a világháborúban. Az emlékhely közepén a tervek szerint örökmécsest helyeztek volna el. A hősöket lombhullató, magas növésű, ágtiszta törzsű fák jelképezték, amely elé kis táblát vagy követ lehetett helyezni, hirdetve, hogy kinek az emlékét őrzi a fa, illetve hogy a hős mikor és melyik harctéren esett el. Az örökzöld fák a nemzeti kegyelet szimbólumai. Az emlékhely kereszt alakú, körben fenyő szegéllyel. A bejárati kapu mellé két piramistölgyet építettek, a kapu fölé „Pro Patria” vagy hasonló szöveget terveztek. Az emlékhely kialakítása az 1917. évi VIlI. törvénycikkben foglaltak alapján kezdődött meg: A törvénycikk, amely kimondta:
„mindazok, akik a most dúló háborúban a hadra kelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében.”
Ugyanez a törvénycikk azt is kimondta, hogy „minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel”. A törvény a Hősök Emlékét Megörökítő Bizottság kezdeményezésére jött létre.
Az emlékművek nagy része közadakozásból jött létre. A hősök nevének összegyűjtésénél felhasználták a helyi napilapokat. Szentesen, az Ipartestületben kellett jelentkezni, ha valamelyik családnak hősi halottja volt. Fontos azt is megjegyezni, hogy az 1917 -es törvényről a szentesi közgyűlés csak 1921. január 21-én döntött, a tényleges megvalósítás azonban 1926-ig késett. Ekkor állapodtak meg a Hősök erdejének létrehozásáról is, amelynek esetében a tényleges munkálatok csak 1932-ben kezdődtek el. Az emlékműállítás tehát egyszerre volt felülről jövő kezdeményezés és társadalmi igény. Az Erzsébet téren felállított I. világháborús emlékművet 1926. november 7-én ünnepélyesen leleplezték, de a Hősök erdejének létesítése elmaradt. Dr. Vajda Antal 1931. december elején meginterpellálta, „a hősök fái legyenek lombhullatók, egyéb minden örökzöld legyen a kertben…” a polgármester 1932. január 22-én tartott közgyűlésen ígéretet tett arra, hogy még a tavasz folyamán megteszi a szükséges intézkedéseket a Hősök erdejének megvalósítására.
Dr. Négyesi Imre polgármester, tartalékos százados tartotta szavát. Első lépésként az Alsórét-Újtelep nevű városrészben, az épülő huszárlaktanya szomszédságában elterülő ún. Joó Károly-féle földekből kihasíttatott 13 katasztrális holdat a tervezett emlékhely számára. Ezt követően – 1932. júl. 16-án – levélben fordult a M. Kir. Földművelésügyi Minisztérium Kertészeti Osztályához, segítséget kérve a Hősök erdeje szakszerű megvalósítási tervének díjtalan elkészítéséhez. Beadványában elmondta, hogy a természeti létesítménnyel a mintegy 1200 szentesi hősi halott emlékét szeretnék megörökíteni. „Ezen területen – írta a polgármester – a Hősök erdeje létesítését folyó év őszén szándékozom végrehajtani, és a területre mintegy 1200 db mocsári tölgycsemetét óhajtok ültetni főnövény gyanánt, amely fák mindegyike egy-egy hősi halott emlékét őrizné, és a fákat a hősi halottak hozzátartozói, ezeknek hiányában iskolai növendékek gondoznák városi utasítás mellett és felügyelet alatt. Az erdő területét utakkal és esetleg kisebb parkszerű létesítményekkel kívánnám ellátni, hogy az majdan sétány gyanánt, különböző hazafias ünnepségek megtartására is, továbbá a Madarak és fák napjának ünnepségi helyéül is alkalmas legyen.”
A földművelésügyi miniszter méltányolta a szentesi polgármester kérelmét, és a szóban forgó terv elkészítésével megbízta Ormos Imre okleveles műkertészt, a Budapesti M. Kir. Kertészeti Tanintézet kerttervezési előadóját. A jeles szakember 1932. szeptember végén Szentesre látogatott, s a kijelölt terület megtekintése után elkészítette a Hősök erdeje (Hősök ligete) műkertészeti tervét. A minden részletre kiterjedő (fafajták leírása, fák elhelyezése, díszcserjék, gyep, sétányok jelölése) tervrajz és műleírás október 22-én érkezett meg Szentesre. Ormos Imre terve nagy sikert aratott Szentesen; azt változtatás nélkül elfogadták. Négyesi polgármester nyomban utasította Cseuz Béla városi főmérnököt és Matyó Sándor városi főkertészt, hogy a Hősök erdejének kijelölési munkálatait kezdjék meg. Az előkészítő munka november végére befejeződött, de a faültetés átcsúszott a következő év tavaszára. A fásításnak 1933. június végén lett vége. A megvalósult Hősök erdeje az alábbi fafajtákat tartalmazta: 1015 db tölgyfa, 186 db hársfa, 22 db platánfa és 9500 db maclura (vadnarancs sövény), továbbá 1068 db cseresznyefa, köztes ültetésre.
1939-ben a frissen telepített erdő veszélybe került. A szomszédos lovassági laktanya bővítése miatt a laktanya parancsnoksága kérte átengedni az erdő területét honvédségi célra. A képviselő-testület kegyeleti okokra hivatkozva ezt megtagadta, így a Hősök erdeje megmenekült.
