Kezdőlap MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred Tisztelt Érdeklődők!…

Tisztelt Érdeklődők!…

141

A mai napon elkezdjük bemutatni a jelenlegi laktanya történetét és az itt állomásázó alakulatok parancsnokait.
A témával kapcsolatos kutatásokat Kollár László tzls. végezte, rendszerezte.
Kívánunk mindenkinek kellemes olvasást és múltidézést.

A helyőrség-parancsnoki állomány kutatása
Szentesi huszárlaktanya I.

A laktanya története szorosan összefüggő az itt parancsnoki beosztást ellátó személyi állománnyal. A helyőrség parancsnokok kutatásáról szóló tájékoztatás előtt szeretnék a huszárlaktanya, későbbiekben Damjanich János laktanya történetével kapcsolatos, eddig nem ismert tényekről, adatokról és érdekességekről írni.
1930-as években megindult a trianoni tiltások ellenére a hadsereg fejlesztésének egy új szakasza, amely már lehetővé tette nagyobb létszámú hadsereg személyi szükségletének kielégítését. Időközben megtörténtek az intézkedések a létszám rejtésére. A minisztertanács 1921 januárjában határozatot hozott a csendőrség, rendőrség és vámőrség titkos szervezetéről és létszámáról. A tiltott előkészületek jegyében hozta {I-325.} meg a Koronatanács 1927. december 23-i határozatát egy 1928. és 1930. között végrehajtandó kismértékű hadseregfejlesztésről, mely alapját képezhető a további fejlesztésnek. A honvédség létszámát az engedélyezettel szemben 1930-ig elérendő 62 500 főben határozta meg. A rejtett állományt a rendőrség, csendőrség és vámőrség alakulatainál, a szükséges költségvetést pedig az illetékes minisztériumoknál helyezte el. Elhatározás született a tiltott fegyvernemek, páncéljárműves csapatok, a légierő és kísérleti jellegű tankcsapatok létrehozásáról. A nehéz rejtési és gazdasági körülmények között dolgozó katonai vezetés azonban sem a létszám (1930-ra 57 648 fő), sem pedig a felszerelés terén nem volt képes elérni a kitűzött célt. A fejlesztés szerény eredményeket hozott. A vegyesdandárok gyalogezredei ezred közvetlenként gyalogsági ágyús- és aknavetőszakaszt kaptak. A dandárok tüzérségét megduplázták (kétosztályos tüzérezred). Fővezérség-közvetlen alakulatként létrehoztak 3 gépvontatású légvédelmi tüzérosztályt, az addig meglévő 2 üteget 5-tel egészítették ki. Ugyancsak felállítottak 1 gépvontatású nehéz tüzérosztályt is. A 4 önálló huszárezredet 1 lovastüzér-osztállyal egészítették ki, s azokat 2 lovasdandárba vonták össze.
Ebben az időszakban kezdődött meg a huszárlaktanya építésének tervezése, a közbeszerzési pályázat meghirdetése. Az építkezési munkálatok 1935-ben kezdődtek meg. Az intézetben fellelhető a teljes dokumentáció –körülbelül 400 oldal terjedelemben- tervrajzokkal, pénzügyi kivonatokkal, teljes kivitelezői névjegyzékkel és az építkezést elrendelő minisztériumi rendelettel. A történelmi kutatások érdekessége és kihívása a fellelt adatok pontosítása az eltérésekre történő válasz felkutatása és bizonyítottan történő igazolása. Így a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Irattárban (későbbiekben: MH HIM Hadtörténelmi Levéltár) fellelt, a katonai objektumokról szóló dobozok iratainak ellentmond a következő internetes portálon talált dokumentum részlete:

OLASZ LAJOS SZENTES GAZDASÁGI ÉLETE A HORTHY-KORSZAKBAN
(1920-1944)
(részlet)
A Horthy-korszakban Szentes legnagyobb anyagi áldozatokkal járó vállalkozása – amely végül is messze elmaradt a hozzá fűzött városi reményektől – a laktanyaépítés volt. A kormány a 20-as évek végén a hadsereg fejlesztése és baloldali mozgalmakkal szembeni elrettentő erő biztosítása érdekében több alföldi városban helyőrséget létesített. A nagyobb befektetéstől általában tartózkodó szentesi vezetés azonnal hajlandónak mutatkozott a honvédelmi minisztérium minden feltételét teljesíteni a katonaság elhelyezése érdekében. A minisztérium által kiszemelt ingatlan megvétele a városnak 92 983 P-be került, amit közművesítés után ingyen átadott a honvédségnek (34 kh). Ezenkívül olcsó haszonbérért 140 kh gyakorlóteret is átengedett. A képviselő-testület a tervezetten 1 millió P-s építkezéstől (18-20 létesítmény) bőséges munkalehetőséget várt, az elhelyezendő huszárosztályra pedig (450-500 fő legénység, 30 tiszt), mint jól fizető ipari és mezőgazdasági fogyasztóra számított.
Az előkészítő munkálatok és a főépület építése 1931-ben kezdődött, de nagyon vontatottan haladt, többször hónapokra teljesen leállították. A munkások ínségbérekért dolgoztak, a minisztérium azonban még így is gyakran jelentős bérhátralékba került. A szakipari munkákat versenytárgyalások után sorra fővárosi vállalkozóknak adták ki, a speciális igényekre vagy a helybeliek néhány százalékkal magasabb áraira hivatkozva. Az 1932-ben meghirdetett 205 000 P értékű szakmunkából 4000 P, az 1934-ben kiadott 653 320 P-s munkákból 76 615 P értékűt kapott helyi vállalkozó, vagyis a megbízások 9,4%-át.148 A laktanyának az eredeti tervekhez képest erősen csökkentett formában való befejezésére 1934-ben került sor, 12 létesítmény átadása után. A következő évben már csak két raktárt építettek.
Összességében a város számára a laktanyaépítés meglehetősen kétes befektetésnek bizonyult. A munkálatok az általános keresetnélküliség miatti legrosszabb években, 1932-33-ban gyakorlatilag álltak, illetve vidékiek alkalmazása mellett folytak. Az idehelyezett katonaság (az 1/2. honvéd huszárosztály) fogyasztóereje a helyi kistermelők forgalmát meghatározó mértékben nem növelte, semmiképp sem állt arányban a helyőrség létesítéséért tett városi erőfeszítésekkel. Bár 1939-ben újabb bővítést rendelt el a minisztérium, fedett lovarda és 3 istálló építését, a városnak ehhez 5 kh terület megvételével és a kincstárnak ajándékozásával kellett hozzájárulnia. Amilyen eltökéltséggel ragaszkodott Szentes vezetése a laktanyaépítéshez, s amennyit erre anyagilag áldozott, annyi erővel akár a vágóhíd újjáépítését, akár korszerű könnyűipari üzem létrehozását is megvalósíthatta volna.

A szerző által írott értekezést, a Szentesi Mozaik újságban megjelent évfordulók rovatban szereplő újságcikk is megerősíti:

A Szentesi Mozaik egy másik cikke szintén utal a 1931-es építkezés kezdetére, továbbá az Erdészeti Lapban megjelent, a Hősök Erdeje munkálataival kapcsolatos újságcikk is említést tesz a már folyamatban lévő laktanyaépítésre:

75 éve, 1932. november 27-én megkezdődtek a műszaki felmérések és előmunkálatok a Hősök Erdeje kialakításához. A földművelésügyi minisztérium felkérésére a terveket Ormos Imre kertészeti tanintézeti tanár már korábban elkészítette. Ennek megfelelően az épülő huszárlaktanya szomszédságában kijelölt területen 2600 facsemete ültetését készítik elő. A tavaszi faültetést Négyesi Imre polgármester Matyó Sándor városi főkertész közvetlen felügyelete alá helyezte.

Igaz, nem a laktanya építésével kapcsolatos a következő élménybeszámoló a szentesi huszárokról, de mindenképp érdemesnek találtam megjeleníteni és kiegészíteni a rendelkezésre álló ismereteinket:
Ornyik Sándor: Huszárok menetoszlopban
Az Alföld térségének jelentős katonai bázisa volt Szentes város szélén az 1930-as években épült huszár laktanya. A 451-es műúton haladva balról szentes előtt üzemelt a híres huszár objektum. 1944 előtt e katonai létesítményt 2/I huszár osztály névvel illették. Az egykori eperfa sorral szegélyezett makadám kövesútról jó rálátás volt a huszárok napi életére. Iskolás gyermekként édesapámmal lőcsös paraszt kocsin többször közlekedtünk Szentesre, piacra, vagy állatvásárba. Mindig nagy élmény volt számomra látni az alakuló téren lovagló huszárokat és gyönyörű, jól kiképzett lovaikat.
A Szentesen állomásozó 2/I huszár osztály éleslövészetre Csongrádon keresztül haladva a Bokros pusztára járt. E több ezer holdas rét és legelő Bokros községtől északra a Tisza jobb partján terül el ősidők óta. E lakatlan sík pusztát találta alkalmasnak a katonai vezetés esetenként lőtéri területnek.
A huszár laktanya és Bokros puszta távolsága közúton kb. 23 km. Soha semmivel nem pótolható élmény volt látni a Csongrádon átvonuló huszár osztályt. Az egymást követő századok lószín szerint voltak besorolva. Elöl a szürke, majd a sárga, a pej és végül a sötétgesztenye és a fekete lovak haladtak. A századokon belül még a lovak színárnyalatai is domináltak. Így a szürke századnál elöl a fehérek, majd a világos és a sötét almásderesek, végül a vasderesek következtek. 3-as alakzatban – fej-fej mellett, kengyel- kengyel mellett követték a lovak egymás sorát. A városba érve a huszárszázados úr balkézre fogta lova kantárszárát, jobb kézzel kardot rántott, melyet a jobb vállgödörbe illesztett. A tisztelgés az út két oldalán tapsoló közönségnek szólt. Leállt a közúti járműforgalom, megálltak a gyalogjárdán haladók, mert a látvány mindenkit lenyűgözött. A lovas századokat a trénfogatok követték. Ezek szállították a hadtáp ellátmányt – az emberek élelmét, a lovak takarmányát – a konyha, a kovácsműhely felszerelését és a szénát szállító kocsik.

Az újonnan épült huszárlaktanyába diszlokált a 2. huszárezred, 2/I huszárosztály parancsnokai meghatározásakor a MH HIM Hadtörténelmi Levéltár munkatársai által megküldött LEV-107-1/2012 számú ügydarabjában foglaltak, a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött tiszti személyügyi iratok, dokumentumai, valamint Bene János – Szabó Péter Huszár Almanach 1938 – 1945 Magyar királyi hivatásos és tartalékos honvédhuszár tisztikar A – K című harmadik kibővített és átdolgozott kiadás – 2010- alapján készítettük el.





Forrás