Abonyi Sándor és Dancsó János
http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2016/10/diszpolgarok.htm
2016. október 22-én a „Büszkeségpont” — emlékműavató ünnepség után a Megyeháza Konferencia és Kulturális Központ dísztermében adták át a „Szentes Város Díszpolgára” címet.
Ebben az évben két személy (Abonyi Sándor és Dancsó János) részesült a város legmagasabb kitüntetésében, mely elismerés annak adományozható, aki valamely kiemelkedően jelentős munkájával vagy egész életművével mind a városon belül, mind pedig országosan vagy nemzetközi viszonylatban olyan általános elismerést szerzett, amely hozzájárult a város jó hírnevének öregbítéséhez, továbbá példamutató emberi magatartása miatt egyébként köztiszteletben áll.
Szentes Város Önkormányzata Képviselő-testülete ABONYI SÁNDOR részére SZENTES VAROS DÍSZPOLGÁRA címet adományoz a Nemzetőrség parancsnokának az 1956-os eseményeken kifejtett tevékenységéért.
ABONYI SÁNDOR
(Bakó László méltató beszéde)
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy magam és családom nevében e jeles és nevezetes napon köszönthetem Önöket a Díszpolgári Cím átadásakor. Szentes Város Önkormányzatának Képviselő Testülete 2016-ban ABONYI SÁNDORNAK adományozza a Szentes Város Díszpolgára címet az 1956-os eseményeken a Nemzetőrség parancsnokaként kifejtett tevékenységéért.
Kedves Sanyi bácsi!
1956-ban én 7 éves voltam és a viharsarok egy kis falujában, Kunágotán nevelkedtem. Ezért engedd meg, hogy a 2000-ben megjelent Kurca-parti Vallomások memoár könyvből önvallomásodat idézzem arról a 10 napról, amiben fontos feladatot vállaltál.
1956. október 24-re ébredt a Kurca-parti város. Talán ekkor még senki sem gondolta milyen mélyreható és embert próbáló időszak kezdődik a magyar nép történelmében. Ennek a kisvárosnak a vezetése egy csekély létszámot képező embercsoport kezében volt. Ők voltak a hatalmat képviselő együttes, jól funkcionált, mert a félelemre volt építve. Az esetleges ellenszegülőket azonnal kiemelték, az ügyüket lebegtették, hogy félelmet keltsenek. Ez a rendszer október 24-én huszonnégy óra alatt romba dőlt.
A rendőrök hazamentek és civilbe öltöztek. A tanácsi hivatalokat betöltő funkcionáriusok félelmükben elhagyták a várost. Vidékre utaztak, nem bíztak alattvalóikban. A hivatalokat betöltő káderek elhagyták az irodákat, csak a pénzintézetek és a vállaltok végezték a napi gazdasági feladatokat. Népgyűlések, röplapkészítések voltak, szavalatok hangzottak el, munkások, diákok, polgárok gyülekeztek. Mozgalmas napok voltak. Ez a tíznapos nemzeti felkelés totális helyi győzelem, egy korrupt, kegyetlen rendszer felett. 1956 előtt, e kisváros lakosai sokat tűrtek és viselték el a legkegyetlenebb megaláztatást. Mégsem gondoltak arra, hogy most itt az idő bosszút állni az álnokokon. Senkit nem vertek meg, nem voltak halottak, nem gyulladtak ki a kegyetlenek házai. Fegyelmezett és tiszta volt a szentesi 56-os forradalom. Köszönhető azon keveseknek is, akik a vezetőkön kívül a rendőri kapituláció láttán, fegyverrel, nemzetőri karszalaggal járták éjjel – nappal a várost, azért, hogy az esetlegesen előforduló meggondolatlan embereket, a törvény tiszteletére felszólítva megóvják a bűnök elkövetésétől. Hering Béla és Gujdár Sándor ezért hívta életre a nemzetőrséget. E testületnek alapító, szervező parancsnoka ABONYI SÁNDOR volt.”
1930. szeptember 16-án születtél Szegeden, egy nehéz korszakban voltál gyermek és fiatal. Megtapasztaltad mit jelent az éhezés, a kukorica mentette meg a családodat. Megbélyegeztek Benneteket és Kulákok lettetek. Túlélted azt a 870 napot, amikor munkaszolgálatos katona voltál. Te mindig előre néztél és bíztál sorsod jobbra fordulásában. 1960-ban megnősültél és boldog házasságban éltél életed párjával, CSÖPIVEL 2009-ig, aki ekkor végleg elbúcsúzott Tőled. Házasságotokból 3 gyermek született, akik hat csodálatos unokával ajándékoztak meg. Ma is rajongással vesznek körül és szerény lehetőségeidhez mérten támogatod Őket.
Kedves Sanyi bácsi!
A kereskedői hivatás egész életutadon elkísért. Közgazdasági Technikumot végeztél, kirakatrendezői szakmunkás bizonyítványt szereztél, majd zöldség-gyümölcs felvásárlói és raktárosi képesítéshez jutottál. Kezdetben dolgoztál Népboltban, a Földműves Szövetkezet Kisáruházában, a szentesi KISKER vállaltnál dekoratőrként – kirakatrendezőként. 1957 júniusától végleg hozzákapcsolódtál a zöldség kereskedelemhez. Az akkor alakult Zöldség Szakszövetkezetben lettél vezető értékesítő. 1960-ban a szakszövetkezet termelő szövetkezetté alakult — 72 keretész megalapította az Árpád Zöldségtermelő Szövetkezetet — ekkor kiléptél és hosszú ideig a Csongrád Megyei Zöldért Vállalatnál jártad végig a ranglétrát a telepvezetői beosztásig.
1973 tavaszán a Fábiánsebestyéni Kinizsi Szövetkezet „KERTÖV” kertészeti egységében vállaltál értékesítési vezetői munkakört. Mi ekkor találkoztunk először és életutunk összekapcsolódott. Gyakran találkoztunk, Mi fiatal kertészek. Szakmáról, fejlődésről, piacról cseréltünk véleményt – pingpongozás közben – és ittuk szavaidat és bölcs gondolataidat. Ezeken a beszélgetéseken tettük fel a kérdéseket egymásnak — a különböző piacokon miért is vagyunk egymás konkurensei, esetenként licitálunk egymás árai alá
Ezeknek a beszélgetéseknek köszönhető, hogy három szövetkezet — a Fábiánsebestyéni Kinizsi Szövetkezet, a Szentesi Felszabadulás Szövetkezet és a Szentesi Árpád Zöldségtermelő Szövetkezet — 1975. május elsejétől megalapította a Korai Zöldségtermesztési Rendszert — ismertebb nevén a KZR-t. Jó példák voltak előttünk, mert ebben az időszakban több iparszerű termelési rendszer is létrejött az országban — IKR, KITE, hogy csak a nagyobbakat említsem.
Egy felvirágzás indult el az üvegházi és fóliás hajtatás területén. Madártávlatból lassan egy fehér gyűrű vette körül Szentes városát. A KZRnek Te lettél a vezető értékesítője. A fejlődésre jellemző, hogy a szövetkezetekben és az általuk integrált háztáji fóliákban új telepek épültek, részben a geotermális energiára építkezve.
Az integrációk nyitottak voltak, tanárok, orvosok, köztisztviselők, egyszerű emberek vettek benne részt. A résztvevő családok hamarosan házat építettek, autót vásároltak és nyaralni járhattak. Megfeszített munka volt a szolgáltatások szervezése és a megnövekedett árualap értékesítése, de szívesen tettük és sikerrel teljesítettük.
Kerestük az új lehetőségeket, bővítettük a termékstruktúránkat pl. a Kínai kel termék bevezetésével. Kerestük az új piacokat és az új partnereket. Kinyíltak az export lehetőségek keletre – nyugatra egyaránt. Volt időszak, amikor irányvonatok indultak Szentesről friss zöldséggel megrakva, Németország nagyvárosaiba. Ebben a munkában élenjáró és meghatározó személy voltál 1992-ig, amikortól aktív nyugdíjas lettél.
A fejlődés számokban is mérhető: 1975-ben 150 millió Ft volt a nettó árbevétel. 1982-ben már átléptük az 1 milliárd forintot, 1990-ben pedig a 3 milliárd forintot.
Hölgyeim és Uraim!
Kedves Sanyi bácsi!
Végezetül megállapítom, hogy jó kezekbe kerül a díszpolgári cím, sokat tettél kritikus időszakban és munkálkodásod során a város közösségéért. Tetted ezt önzetlenül szakmaszeretettel, hivatástudattal, jó szándékkal. Jó egészséget és hosszú éltet kívánunk Neked! Kertészkedj még sokáig, élvezd a napfényt, a termálfürdőt amit annyira imádsz, Családod és barátaid szeretetét!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Bakó László
————————————————————————–
Szentes Város Önkormányzata Képviselő-testülete Dancsó János matematika és kémia szakos tanár részére SZENTES VÁROS DÍSZPOLGÁRA címet adományoz az évtizedek alatt végzett kiemelkedő pedagógiai munkájáéért, városunk jó hírnevének öregbítéséért.
Dancsó János
(Négyesi János méltató beszéde)
Az a megtiszteltetés ért, hogy a most kitüntetett díszpolgárnak , Dancsó János tanár úrnak életpályáját és munkásságát ismertessem. Vállalhattam ezt a megbízást, hiszen fél évszázados ismeretség és 22 évi együtt dolgozás van mögöttünk.
Amikor a géphez ültem hogy megírjam ezt laudációt akkor döbbentem rá, hogy a tanárnak 8-kor becsengetnek, fél kettőkor ki. Közben megtart hat órát, számonkér, osztályoz, új anyagot tanít, gyakorolnak. Délután szakkört vezet vagy korrepetál, majd táskába tesz legalább két osztálynyi dolgozatot, hazaviszi javítani. És ez így megy majd negyven vagy esetleg több évig. Ezt a munkát lehet úgy végezni, hogy évtizedek múlva is a jó eredményekre emlékezzenek nemcsak a volt tanítványok, hanem tágabb környezet is. A Tanár úrnak ez sikerült, azért vált méltóvá a város ilyen szintű kitüntetésére.
Dancsó tanár úr tősgyökeres szentesi családba született 1931-ben. Az elemi és a polgári iskolai tanulmányai befejezése után a kiskunfélegyházi tanítóképzőben szerzett oklevelet 1950-ben. Még abban az évben felvételt nyert a szegedi Pedagógiai Főiskola matematika- kémia szakára. A tanári diplomájával egy tanévet községi iskolában dolgozott, majd 1954. augusztus 1-én kinevezést nyert a szentesi Köztársaság téri Általános Iskolába. Szerető szülei is örömmel fogadták fiuk hazatérését. Édesanyja büszke volt arra, hogy fia ott fog tanítani, ahol ő is kisdiák volt. A tantestület legfiatalabb tanárának sok segítséget adtak volt nevelői, akiket a fiú polgáriból helyeztek át az általános iskolába. Mint szaktanár a matematika mellett az összes kémia órát megkapta. Ezt a tantárgyat közel ötven évig csak ő tanította az iskolában. Aki vagy gyermeke, unokája az elmúlt félévszázadban tanuló volt itt – a többször nevet változtató iskolában – azt Dancsó tanár úr biztosan tanította.
Életének, munkásságának alapja a pontosság, fegyelem, rend, kötelesség tudás önmagával és tanítványaival szembeni megkövetelése. Ezek, valamint szakmai ismereteinek állandó frissítése, bemutató tanítások tartása, számtalan továbbképzés meghallgatása, többször előadónkénti részvétele tették nemcsak a városban, de a megyében is ismertté eredményeit. Erre egy példát említek. Nyolcadik osztályos tanulónkat felvételi beszélgetésre hívták be egyik szegedi szakközépiskolába. A felvételi bizottság elnöke és a tanuló közötti párbeszéd így hangzott:
– Szentesen a Köztársaság téri iskolába jársz?
– Igen.
– Kémia tanár Dancsó János?
– Igen. Fel vagy véve.
Ezt a párbeszédet a felvételin jelen lévő szülő mondta el. Azzal a megjegyzéssel, ha nem hallom, nem hiszem.
A tehetséggondozás nem volt mindig külön kiemelt iskolai feladat. Ezt a fogalmat mi idősebb pedagógusok úgy értelmezzük, hogy az iskola alapfeladata a gyerek képességeinek kibontakoztatása, tehát a jobb képességűek feladatainak növelése, a gyengébbek átsegítése a tanulási nehézségeken. Ezt a tanítás módszertana az egyéni bánásmód elveként definiálja.
A tanár úr egész pályája során így tanított. Olyan alapokat adott a diákoknak, hogy nemcsak a középiskolában, de később is építhettek rá. A saját fiam példáját hozom ide. Harmadikos gimnazista volt, amikor úgy húsvét táján kezembe került a kémia könyve. Ahogy a nyomdából kijött, nem volt felvágva. 4-es 5-ös jegyei voltak. A hogyan tanulsz kérdésemre a válasza az volt, én még tanultam annyit Dancsótól, hogy nem kell könyv.
Ezzel a tudás megalapozással magyarázható az, hogy sok orvos, mérnök, tanár, közgazdász és más értelmiségi lett a tanítványaiból.
A teljesség igénye nélkül, orvosok lettek: Gyenes Ágota osztályvezető főorvos Orosházán, Virágos Katalin főorvos Gyulán, Hídvégi Erzsébet főorvos Szolnokon. Aradi Ildikó agykutató, Kéri Szabolcs pszichiátria prof. mindketten a Semmelweis Egyetemen, Sipos Tibor a kisteleki egészségügyi központ főorvosa, Gergely György háziorvos Sümegen. És a helyiek. Két osztályvezető főorvos a kórházban. Molnár Gábor és Kispál Mihály, baleseti sebész főorvos Badó Csaba, főorvos Vajdovics Éva. A legfiatalabbak Berente Ágnes, Szabó Éva. Ő gyermekorvos a szegedi klinikán, Késmárki Klára aneszteziológus szakorvos a genfi egyetemi klinikán.
A matematikából jók közül kerültek ki a mérnökök. Néhány volt tanítványt itt is megemlítek: Greskovics Dávid vegyész, Balogh Gábor gépész, Petri István villamos, Szirbik Gábor informatikus, Kispál Szabolcs informatikus szakmérnökök.
A tanárok: Böszörményi István a kaliforniai egyetemen, Gera Lajos is amerikai egyetemen tanít, Rónaszéki István az ELTE tanára, ő az emelt szintű matematika érettségi feladatok egyik szerkesztője. Toókos Ferenc egy müncheni műszaki főiskolán tanít matematikát. Balogh Terézia a Szentes városi és járási kémia oktatás szakreferense. Tanítványa iskolánk jelenlegi igazgatója, Siposné Miskolczi Gyöngyi is.
Az értelmiségi pályára kerülők mellett érdemes szólni a sok száz kiváló szakmunkásról, a tehetséges vállalkozókról, akik szintén tanítványok voltak.
Tanár úr az iskolájához való ragaszkodását azzal koronázta meg, hogy amikor véglegesen nyugdíjba vonult, egy alapítványt tett, aminek a kamatait évente mindig az a 8.osztályos tanuló kapja , aki matematikából vagy kémiából megyei esetleg országos versenyen a legjobb eredményt érte el.
Mint az elmúlt évszázad második felének valamennyi pedagógusa, természetesen részt vett Tanár úr is az úttörő mozgalom munkájában. Tíz évig mint csapatvezető dolgozott.
A tanulmányi versenyek, kirándulások, túrák, táborozások szervezése, vezetése volt egyéniségének a legmegfelelőbb . Nagyon sok gyerekkel ő ismertette meg hazánk legszebb tájait, hegyeit, vizeit, történelmi városait. Egy-egy tábori esemény felidézése még a több évtizedes osztálytalálkozókon is kellemes beszéd téma. Sok-sok éven át a szakszervezeti gyermeküdülőt irányította Balatonlellén. Az ország minden részéből itt üdülő gyermekek szeretettel emlékeztek rá.
Egy magas beosztású szakszervezeti vezetőtől hallottam sok évvel ezelőtt, hogy a balatoni üdültetést csak Dancsó Jánossal tudják elképzelni. A tanár úr ma is aktív. Minden napot hajnali úszással kezd, utána ismerőseit, rokonait, tanítványait látogatja öreg kerékpárjával.
Jó egészségét, — amit még nagyon sokáig kívánok neki — ennek is köszönheti.
Befejezésül a tanár úr egy visszaemlékezéséből idézek: „Nekem a legnagyobb elismerés, ha tanítványaim tervei teljesülnek, a választott pályán boldogulnak. Munkaszeretetükhöz, akaraterejükhöz, emberségükhöz én is hozzájárulhattam.”
Úgy gondolom, hogy az elmondottak csak megerősítik azt, hogy a kitüntetés adományozását megszavazó bizottság jól határozott, amikor Dancsó János nyugalmazott matematika — kémia szakos tanárt a Szentes város Díszpolgárává választotta.
Négyesi János
