MÓRICZ KAJÁNBAN
1935 októberében Szentesen járt Móricz Zsigmond. Nagy volt a felhajtás. Az írót minden érdekelte, s barátai mindenhova el is kísérték. Móricz le volt nyűgözve: elbűvölte a szentesi emberek egyszerűsége, kedvessége, intelligenciája. Éppen ekkor volt Csallány Gábornak egy jelentős ásatása kint Kajánban. Móricz természetesen megjelent itt is, hogy lássa az akkor már világhírűvé vált múzeum igazgatóját munka közben. Csallány nem okozott csalódást. Móricz láthatta, amint egy avar női sír kerül elő a föld mélyéből. Az író megilletődve nézte a feltárást, majd leereszkedett az évezredes sír mélyébe, hogy közelről is szemügyre vegye a nem minden-napi látványt. A helyi lap mindezt szellemesen úgy kommentálta, hogy Móricz szinte beletemetkezett a sírba. Ám ezzel nem volt még vége a napnak. A feltárás után ugyanis szüreti bálra volt hivatalos. Amikor betért a kajáni csárdába, elé lépett a csárdás kislánya, s a következő szavakkal szólította meg:
– Kedves, író úr!
Móricz mosolyogva közbevágott:
– Nem író úr, Zsiga bácsi!
Később a Komor ló c. könyvének egy példányát elküldte a leánynak a következő beírással: A kajáni csárda kis tündérének.
Hasonló történeteket olvashat (2013) és az Újabb szentesi anekdoták (2014) c. kötetekben.