Így fog kinézni az új emlékmű
http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2016/7/56.htm
2016. július 21-én egyeztették Máté István és Lantos Györgyi művészházaspárral a készülő 56-os emlékmű pontos helyét a Szent Miklós téren. Wittek Krisztina főépítész elmondta, hogy a Fridrich Fényirda mellett elképzelt emlékhely egy olyan szimbólumot jelenít meg, ami többféleképpen is értelmezhető, de mindenki számára érthető jelként áll, meditálásra, gondolkodásra késztet. Ez a „formába öntött” szimbólum: egy KAPU.
Egy rusztikus formákból épített, kérdéseket sugalló, de egyben nyomasztó hangulatot is teremtő „átjáró”.
Átjáró egy új világba, egy más dimenzióba. A világ különféle égtájain ősidők óta más-és más jelentéssel ugyan, de a kapu szimbólumként jelenik meg — pl, Japán, Kína.
A kapu átjárás két állapot, két világ között, ismert és ismeretlen között, megtestesíti a váltást, változást, a kapun át nyílik út a megvilágosodásra. Életünk során kapukon át vezet az Út a szellemi, érzelmi, fizikai változásokhoz, és bizonyos értelemben a szabadsághoz is egy szimbolikus kapun át jutunk.
Anyaghasználat:
Különféle színű, és különféle felület megmunkálású gránit lapokból épített . Fényezett és lángolt felületek, – vágott, egyenes élek és hasított formák váltakoznak. A gránit lapok egymáshoz illesztésénél kialakuló rések alkalmasak LED-fények elhelyezésére, elrejtésére, amik a kaput megvilágítva drámai hatását fokozzák, este is felkeltve a figyelmet.
A kapu motívum kő „gerendákon” van elhelyezve, ezek a gerendák kissé ziláltan, nem rendezetten vannak összeépítve, némelyik törötten áll ki az építményből – utalva arra, hogy a forradalom elbukott ugyan, de alapjaiban rendítette meg a kelet-európai szocialista államrendet, válságba juttatta a szocialista eszmét és pártideológiát – a „fundamentum szét töredezett”. A kapu egy felületén a Szentesen történt eseményre utalóan bronz dombormű jelenik meg.
A „gerenda”-szerű lépcsőn álló bronz női alak emlékeztető a történtekre és egyben kérdés-feltevés: mit hoz az a jövő, amelyet a kapun átlépve érhetünk el.
Mérete: A kissé megemelt térkialakítással együtt a magasság cca . 3 m
1956 a szabadság szimbólumává lett nem csak Magyarországon, de világszerte megemlékezéseket tartanak emlékére.
Az emlékmű látványtervén látható a választott idézet, mely homokfújással kerül a gránit felületekre:
„AZ EGYETLEN DOLOG, AMIT NYILVÁNOSAN KIJELENTHETEK, ( … ), HOGY A SZABADSÁG MARAD A LEGFŐBB ÉRTÉK, AZ UTOLSÓ KINCS, AMIÉRT ÉRDEMES ÉLNI ÉS HARCOLNI. ( … ) A MAGYAR FIATALSÁG ( … ) MEGMUTATTA, HOGY ( … ) SOHA SEMMI NEM OLTHATJA KI AZ EMBEREK VÁGYÁT, HOGY TISZTESSÉGBEN ÉS SZABADON ÉLJENEK.”
/Albert Camus: Üzenet a francia fiataloknak Magyarországért, 1956. november 23., részlet/
Albert Camus (1913 Algéria – 1960 Franciaország) Nobel-díjas francia író 1956-ban és azt követően is következetesen, határozottan és szenvedélyesen kiállt a magyar forradalom ügye mellett. Camus fellépése azért is jelentős, mert a beszédeiben és írásaiban rávilágított az 1956-os magyar forradalom lényegére és jelentőségére.
Miért ez az idézet kerül a szentesi emlékműre?
Szentesen korábban is, ma is erős a francia nyelvhez, kultúrához, irodalomhoz való kötődés. A város gimnáziumunkban a francia nyelv és civilizáció megismertetésének, megszerettetésének több mint egy évszázados hagyományai vannak. 1871 óta megszakítás nélkül oktatják a városban a francia nyelvet. A Horváth Mihály Gimnáziumban 1963 óta speciális francia tagozatos osztályokban tanulhatnak a diákok. Ma is élő kapcsolat van hazai francia, valamint franciaországi oktatási, kulturális intézményekkel, rendszeresen és eredményesen szerepelnek a diákok tanulmányi versenyeken, fesztiválokon. Fontosnak tartjuk, hogy az 1956-os forradalom emlékére létrehozott emlékmű a jövő nemzedékéhez, a fiatalokhoz is szóljon, valamilyen módon előremutató is legyen – mondta Wittek Krisztina főépítész.
Albert Camus: Üzenet a francia fiataloknak Magyarországért
(1956. november 23.)
Az egyetlen dolog, amit nyilvánosan kijelenthetek, miután húsz éve veszek részt közvetlenül vagy közvetve véres történelmünkben, hogy a szabadság marad a legfőbb érték, az utolsó kincs, amiért érdemes élni és harcolni. Nemzedékem tagjai húszévesek voltak, amikor Hitler hatalomra jutott, és amikor elkezdődtek a moszkvai perek. Tíz évig kellett küzdenünk a hitleri zsarnokság és az ezt támogató jobboldaliak ellen. Ezután tíz esztendeig tartott harcunk a sztálini zsarnokság és baloldali védelmezőinek okoskodása ellen. Ma a sorozatos árulások és rágalmak ellenére, amelyeket értelmiségiek minden oldalról elkövettek a szabadság ellen, elsősorban a szabadság marad az életcélunk. Megvallom, az elmúlt években kétségbeestem a szabadság ügye miatt. Akiknek kötelessége védeni volt – elárulták, az írástudók a néma nép előtt rátapostak, attól tartottam, végleg kimúlik, korunk becstelensége mindent elönt.
De a magyar fiatalság, mint Spanyolország, Franciaország és minden ország fiatalsága ma megmutatta, hogy nem így van, soha semmi nem olthatja ki az emberek vágyát, hogy tisztességben és szabadon éljenek. Ne feledjék: soha sehol! És ha hajlandók bármit őszintén megvitatni, soha ne fogadják el, hogy a szellem, az egyén, a nemzet szabadsága vita tárgyává váljon, akár időlegesen, akár egyetlen percre is! ( … )
Feledjék el mestereiket, hiszen ma már tudják, hogy hazudtak, és azokat is, akiknek nem sikerült meggyőzni Önöket. Feledjék el a mestereket, a lejárt szavatosságú világnézeteket, a haldokló eszméket, a kopott jelszavakat, melyeket még mindig táplálékul kínálnak. Ne engedjenek se a jobb-, se a baloldal zsarolásának. És végül ne fogadjanak el más leckét, mint a szabadságért eleső budapesti fiatalokét. Ők nem csaptak be senkit, amikor Önöknek kiáltották, hogy a szabad szellem, a szabad munka, a szabad nemzet egy szabad Európában az egyetlen érték ezen a földön és ebben a történelemben, amiért érdemes harcolni és meghalni.
