http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2016/1/10ev.htm
2005. június 2-án nyitották meg a Dr. Bugyi István Kórház Rendelőintézetének új részlegét, a drogambulanciát. Immáron 10 esztendeje teszi szépen csendben dolgát. Erre emlékeztek a 2016. január 16-án megtartott szakmai konferencián a Megyeháza Konferencia és Kulturális Központ dísztermében.
A résztvevőket Szirbik Imre köszöntötte, és elmondta, hogy teljesen mindegy milyen függőségben szenved bárki, segítő kezet kell nyújtani a társadalomnak. Ennek jó példája a szentesi addiktológia és drogambulancia.
Hogy is kezdődött? Íme a 10 évvel ezelőtti beszámoló az eseményről:
– 2005 –
Drogambulancia átadása
2005. június 2-án nyitották meg a Bugyi István Kórház Rendelőintézetének új részlegét, a drogambulanciát. A drog- és az alkoholfüggők, valamint a játék- és az internet-szenvedélybetegek száma évről évre nő. Mostantól nem kell Kecskemétre vagy Gyulára menniük, ha kezeltetni szeretnék magukat, mert erre Szentesen is lesz lehetőség, egy nyertes pályázatnak köszönhetően már széles körben tudják alkalmazni a gyógyítási módokat.
A rendelőintézet igazgatója, dr. Földesi Irén úgy fogalmazott köszöntőjében, hogy valójában nem ünnepelni gyűltek össze, mert az nem örömteli, ha sok a térségben a szenvedélybeteg.
Az ambulancia átadásával dr. Rideg Sándor főorvos álma valósult meg, aki kollégájával, dr. Szalayné Péter Ildikó addiktológiai konzultánssal, a kórház helyettes ápolási igazgatójával nem csak a pácienseken, hanem a családtagjaikon is segíteni szeretne.
– 2015 –
Mivel a függőség alatt a szenvedélybeteg családja is krízishelyzetbe kerül, ezért a családtagok is kaphatnak itt tanácsot, hogyan kezeljék a beteget. A dohányzásról való leszoktatásra is szeretnének megoldást találni, ezzel a problémával szintén a drogambulancia dolgozóihoz lehet fordulni a jövőben.
Az ambulanciát a Kiss Zsigmond utca felől közelíthetik meg a rászorulók, akiket hétköznapokon reggel fél 8-tól délután fél 4 óráig fogadnak a szakemberek.
Dr. Szalayné Péter Ildikó, addiktológiai konzultáns a gondozó előadásában összefoglalta a 10 év történetét, így kiderült, hogy rendelési idejük 53 %-ban addiktológiai, 47 %-ban drogambulanciás betegekkel foglalkoznak.
Pácienseik 87%-a férfi 23%-a nő. Az egy évtized alatt összesen 362 esetük volt, melyből 281-et tudtak „befejezni”, azaz gyógyítani.
Dr. Rideg Sándor, pszihiátriai és addiktológiai gondozó vezető főorvosa elmondta, hogy egyre fiatalabbak (10 éves) kerülnek a segítők látókörébe, de a közép korosztály is „újnak” számít a fogyasztók körében valamint kiemelte dizájner drogok veszélyeit.
Barát László, a Kábítószer Elleni Fórum koordinátora összegezte az elmúlt évek szervezeti átalakításait és mivel az anyagi források nem nőttek, csak összefogással, szélesedő támogatással lehet tartani az elért eredményeket.
Zsombó Zoltán, a rendőrkapitányság munkatársa, D.A.D.A. oktató a drogprobléma rendőri vonatkozásairól beszélt.
Talán a legmeghatóbb (és valljuk be, hogy egyesekben indulatokat keltett) az a beszámoló (beszélgetés) volt, ahol egy függő, de már 4 éve gyógyult fiatal beszélt kálváriájáról.
„Elhihetik, hogy a poklok poklát megjártam!” – mondta Péter a Dr. Szalayné Péter Ildikóval való beszélgetéskor.
„Szívtam, szúrtam, ittam, bűnöztem, sokszor volt öngyilkossági késztetésem. Elveszítettem a családom, barátok közül többen meghaltak, de most itt vagyok, mert valaki fent vigyázott rám!” – mondta olykor elcsukló hangon Péter!
Az ő beszámolója mindenkit meghatott. Évekről beszélt, nem napokról és hónapokról. Talán jó példa lehet az övé, hogy segítséggel van kiút, de a legjobb ha mindazt az ösvényt, melyen ő járt elkerüljük.
